„Nagyon remélem, hogy nem most készült velem az utolsó interjú” – Beszélgetés Veres Andrással

A Balassi Kiadó gondozásában néhány hete jelent meg a neves irodalomtudós, Veres András új kötete, A felejtés ellen. A szerzővel ennek apropóján beszélgettünk sok évtizedes pályájának némely – olykor a könyv témavilágán túlmutató – tanulságáról.

Történetek és emlékezések: a kötet alcímének első része meglepőnek tűnhet. Hogy jön a történetmesélés az irodalomtudományhoz? Nem túl profán ez?

Korántsem az. Az irodalomtörténet nem szűkíthető le tézisekre és érvelésre, a kontextus megvilágítása pedig nem lehetséges másképp, mint események, történetek elbeszélésével.

Írásaiban több helyen is fölmerül a magas kultúra válságának nyugtalanító kérdése. Egyik-másik hőse – például a kiemelkedő filosz, Török Endre vagy a nagy hatású filozófus, Márkus György – erre igencsak ambivalens válaszokat adtak. Kell-e aggódnunk?

Kétségtelen, Török Endre a magas kultúra közönségének szűkös voltára figyelmeztetett. Márkus György pedig arra, hogy a felvilágosodás eszméi, például az, hogy a kultúra elterjedése képes lesz az emberi életet, a társadalmi fejlődést pozitívan befolyásolni, illúzióknak bizonyultak. De mindketten elismerték, hogy mégis, ennek ellenére létezik, sőt virágzik a magas kultúra napjainkban is. Hozzátenném: aggodalomra mindig volt ok, az elmúlt századokban is.

BALOGH Ernő

Az interjú teljes szövege a 2023. december 5-én megjelent Népszavában olvasható.

Kapcsolódó anyag:
A felejtés ellen – Történetek és emlékezések

Veres András válogatott tanulmányainak második kötetében a 20. századi magyar irodalom olyan szereplőiről esik szó, akiket nem szokás a „fősodorhoz” számítani – Molnár Ferencről, Karinthy Frigyesről, Pilinszky Jánosról és másokról. Fontos szereplője Rejtő Jenő is, terjedelmes tanulmány elemzi az elit- és a tömegkultúra kapcsolatát.