Klauzál utca 13.
Az emlékezet helyei a tér olyan pontjai, amelyeken a múltban valamilyen jelentős esemény történt, vagy amelyre egy jelentős személyiség jelenléte egy adott időszakaszban rányomta a bélyegét. Ezért az utókor megjelöli, számon tartja és legtöbbnyire tiszteletben részesíti az ilyen helyeket. József Attila pályáján a harmincas évek elején nem könnyű rátalálni ilyen pontokra. Ennek egyik oka a Babits Mihály ellen meggondolatlanul írt pamfletje 1930 elején, amellyel évekre kizárta magát az irodalmi életből. „Mintha már a szárszói temetőben nyugodna” – írta róla Németh Andor. A másik ok, hogy a bezáruló polgári érvényesülési útvonalak helyett egy olyan szubkultúrában, az illegális kommunista párt köreiben kezdett el tevékenykedni, amely ekkor szigorúan be volt tiltva Magyarországon, s tevékenységét csak titokban, leplezetten folytathatta. Illegális kommunista tevékenységének helyszínei, a szemináriumok, előadások leginkább a proletár külvárosokban, Angyalfödön, Újpesten, Rákospalotán zajlottak. A rendőrség pontosabb képpel rendelkezett a költő mozgásának térképéről, mint a korabeli nyilvánosság.
Ezért különösen értékes emlékezeti helyek azok, amelyek a főváros belső kerületeiben mégiscsak megjelölhetők a költő tartózkodási helyeiként. A Székely Bertalan utcai bérlakás mellett két kávéház emelhető ki, mindkettő gyalog is elég közel van a helyhez, ahol állunk: a Japán kávéház, a mai Írók boltja, és a Bucsinszky, itt, átellenben, a Nagykörúton. Az Irodalom és szocializmus előadásváltozatát alighanem az Almássy téren olvasta fel. Mindez arra utal, hogy a költő otthonosan járt-kelt ezen a környéken.
A tevékenység, amelyet a Klauzál utcában kifejtett, s amelyet a rendőrség gondos figyelemmel követett, különös karakterű volt, és még különösebb kontextus rajzolható fel köréje. A hely a városmag része, de a közös programban résztvevők horizontja az ország egészére kiterjedt. A tevékenységi forma: szeminárium, amilyeneket az illegális pártprogram kereteiben ekkor József Attila a külvárosban többet is vezetett. Ez a szeminárium azonban a szociáldemokrata párt irányítása alatt állt. Ebben még nincs semmi rendkívüli. A szocdem szervezetekbe számos kommunista beépült, s József Attila is ezek közé tartozhatott, s ennek a szocdem pártvezetőség nem feltétlenül örült. A szemináriumot szervező konkrét szerv neve már többet mond: a Szocialista Ifjúsági Falubizottság égisze alatt zajlott le a program.
A Bethlen-Peyer paktum értelmében a szocdem párt lemondott arról, hogy a falvak népe körében agitációt folytasson. A szocialista pártnak hivatalosan nem lehetett parasztpolitikája. A Falubizottság léte, amelynek vezetőségében Fábián Dániel, Kodolányi János, Erdődi Lajos, a sarlós Vass László, Lakatos Péter Pál és Dénes István mellett József Attila is helyet kapott, feszegette ezeket a határokat. A felsoroltak félévvel korábban még a Bartha Miklós Társaság tagjai, tehát a népi radikalizmus táborának katonái voltak, de kiléptek a jobbra tolódó Társaságból. A BMT egyik vezetője, Fábián Dániel szociáldemokrata lett, és a parasztorientáció egykori híveként, de már szocialista színezettel, 1931 március-áprilisában megszervezte az Ifjúsági Faluszemináriumot. A szervezési munkában és a szeminárium lebonyolításában az egyik legszorgosabb társa József Attila volt.
A kommunisták-szocialisták-népiek mellé még egy újabb irány képviselője: Braun Róbert is felsorakozott. Az egyszerűség kedvéért Braun Róbertet, a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század egykori munkatársát, a Századunk szerzőjét tekintsük polgári radikálisnak. Azt azonban tudni kell róla, hogy még a népi mozgalom előtt kezdeményezte a szociográfia-írást, a falukutatást. A szeminárium nyitó előadását ő tartotta a Greshamban székelő PTOE kistermében. József Attila alighanem Vágó Márta körében ismerkedhetett meg vele, és valószínűleg ő kapcsolhatta be a polgári radikális, liberális polgári szálat ebbe a kommunista-szocialista-népi konglomerátumba.
A Klauzál utca 13-ban a szocialista orvos, Fábián Dániel lakóhelye volt, és a Gresham-beli Braun Róbert-előadás után a Faluszemináriumot az ő lakásában tartották. Szemináriumot magánlakásban tartani, baráti összejövetelnek álcázni, ez nem volt ritka mozgalmi körökben. Ilyen „baráti” találkozókra jött el József Attila Fábián barátjához, aki jól tudta, hogy a költő nálánál élesebb baloldali fordulatot tett. Ha máshonnan nem tudta volna, akkor a március 31-én („Fábián Dánielnek szeretettel és sok reménységgel a jövő iránt! Döntsd!” szöveggel) itt dedikált, „uraktól kapott pénzen vett papíron”, tehát báró Hatvany támogatásával újonnan megjelent Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötet verseit olvasva rájöhetett barátja politikai beállítottságára. Mellesleg utóbb jelét adta annak, hogy ez a radikalizálódás az ő szemében túlzásnak tűnt. Úgy írt a kötet szerzőjéről, mint „tehetséges, bár két szövegű” költőről, mivel népies verseit József Attila az új kötetben kommunista szellemben átdolgozta.
De az emlékezetnek ez a helye így nyeri el teljes alakját. Április 11-én itt a nagy költőre és egyúttal a Horthy-rendszerrel szembenálló erők történelmi helyzet által kikényszerített összefogására is emlékezünk.