Verstan és versirás
A József Attila-mű keletkezéstörténete és értelmezései
A József Attila költészetének alkotás-lélektani hátterét vizsgáló elemzések középpontjában a Szabad-ötletek jegyzéke áll. Az analízis alatt írt többi önértelmező prózai szöveg közül azok, melyek megjelentek a Horváth Iván és Tverdota György által szerkesztett 1992-es „Miért fáj ma is” című kötetben, szintén ismertté, és számos elemzés tárgyává váltak. A tanulmányomban vizsgált (és a fent említett, további három azonosításra váró) írás – azonban nem szerepel ebben a gyűjteményben.
Az alábbiakban csak a Verstan és versirás filológiai problémáinak megoldására törekszem, igyekszem összefoglalni kiadás- és recepciótörténetét, megkísérlem felderíteni megírásának körülményeit, továbbá mellékletként csatolom kritikai szövegét. Úgy vélem, hogy a mű nemcsak fontos dokumentuma József Attila utolsó éveinek, hanem jelentős művészi önértékkel is bír. Bízom abban, hogy a keletkezéstörténet és a pontos szöveg kiindulópontja lesz a mű alapos elemzéseinek, és elősegíti figyelembevételét a versekről való gondolkodásban is.
A Verstan és versirás – úgy vélem – egyike a legenigmatikusabbaknak a költő összes fennmaradt prózai szövege közül. Ha csak a címét ismernénk, azt gondolnánk, tanulmány. Ha csak az első mondatot hallanánk, azt hihetnők, vers. Fizikusok idézik a lámpaüveg eltörésének történetét, annak demonstrálására, hogy a költészet és a természettudományok nem is állnak olyan messze egymástól. Különös módon leggyakrabban családi és gyermeklapok közlik szövegét. Érdekes a kiadástörténete, sokszor megjelenik, idézik, utalnak rá, de kevesen és alig értelmezik.
Elhangzott 2022. november 18-án „Az ösztön meg az ész”. József Attila és a pszichoanalízis címmel rendezett mini-konferencián.
Az előadás teljes szövege a ITT olvasható.