Twin Peaks és a lélek bugyrai

A Twin Peaks című, 1990–1991-ben futó széria alapjaiban reformálta meg a televíziós sorozatok világát, hiszen egyszerre merített a szappanopera, a krimi és a horror műfajából, amelyet mélyen áthatott a rendező, David Lynch szürreális és borzongató stílusa. A sorozat azonban jóval több ennél, hisz az emberi lélekben dúló harcokat, a tudattalan sötét bugyrait is képes megjeleníteni. Nem hiába alkalmas a Sigmund Freud által leírt „Unheimliche” (kísérteties) fogalmának ábrázolására, amiről Deák-Kovács Tímea pszichológus beszélt a Művészet és pszichoanalízis című előadás-sorozat keretében, mely a Ferenczi Sándor Egyesület, a József Attila Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum közösen szervezett rendezvénye. A 2017-ben bemutatott 3. évad aztán minden korábbinál kísértetiesebbre sikerült, már erről elmélkedni is borzongásra késztető.

Hogy mi az igazán kísérteties a Twin Peaksben? A pszichológus szerint az a mondat, melyet a széria utolsó, 1991-ben bemutatott részében Laura Palmer mond újra a vörös szobában Cooper ügynöknek:

„Látni fogom újra huszonöt év múlva.”

Merthogy David Lynch és Mark Frost a sorozatot huszonöt évvel később tényleg folytatták. 2017-ben továbbvitték a történetet, mely még a ’92-es mozifilmnél is komorabb és kísértetiesebb lett, mert ebben már nemcsak Cooper ügynök, de a néző is elveszik a sorozatosan érkező rejtélyek között.

P. Szabó Dénes teljes írása a Népszavában olvasható.