Mit nekünk nemzeti hazugságok, amíg olvashatunk Petőfit?
Az a megindulás ért, hogy miközben újra – előítélet és részrehajlás nélkül – szemügyre vettem Petőfi egész életművét, nem olyan örökölt és megszokott következtetésekre jutottam, mint várhattam volna. Iskolákban tanult és emlékezetemben rögzült tudásom – így szorongtam – nem idomul már elég rugalmasan ahhoz, amit héroszunk zegzugos élete és káprázatos költészete elém tár. Nyomaszt immár közbeszédünk egyoldalú, tüzetesebb elemzést nélkülöző rajongása, amely jelszavak vermébe löki ennek a rendkívüli jelenségnek páratlan teljesítményét, nemzetieskedő lármába fojtja a figura szenvedéstörténetét, és politikai szerepének sablonos rajzával – vagy akár hőstetteinek gyanútlan emlegetésével – beárnyékolja lírai eredményeit.
Miért fonódik össze Petőfi egész költészetében a sír-képzeletvilág, az önfeláldozás, és a valódi szerelem álma olyan megbonthatatlanul? Milyen etikai vonzata van annak, hogy a költő eldobja életét a harctéren, miközben felesége és újszülöttje kiszolgáltatottan hányódik a szabadságharc fekete sarában? Ezen a vonalon – a mélylélektan belátásai mentén – nem csak hozzávetőlegesen, hanem lényeg szerint felfejthetnénk a géniusz sorseseményeit.
Petőfi, ezt láttam be friss olvasmányaim után, nem csak iskolákban tanított, tehát közismert verseinek fárasztó – és nem ritkán szemforgató módon való – idézgetése, politikai igazságainak egyszeregye, vagy az ismert művek rutin-sanyargatta ernyedése miatt vált ismeretlenné, hanem alig-ismert műveinek hanyagolása miatt is (pedig ez a vers-füzér költészetének magaslati láncolata, valódi csúcspontja). A botrány, úgy tűnik, ez: Petőfi Sándor életművének nagyobbik részét a nagyközönség egyáltalán nem ismeri.
Ki ébresztette, ki tartotta elevenen, hazugság nélkül, tiszta szívvel Petőfi valódi művészi üzeneteit? Kevesen, És főleg a költők. És a költők közt is a legmélyebben, azt hiszem, József Attila. A nagy utód művészete teljesen át van itatva Petőfi ösztönzéseivel, látomás-töredékeivel, még szóhasználatuk is – meglehet, József Attilánál részben öntudatlanul – egymás felé mutat. Ha Petőfit olvassuk, az utókorból főleg József Attila világa dereng fel.
A teljes írás a 2023. augusztus 5-én megjelent Népszava Szép Szó mellékletében olvasható.