Illyés és a nagypolitika

VÁLASZ HERDERNEK ÉS ADYNAK

A Válasz Herdernek és Adynak Illyés legnagyobb hatású politikai esszéje. Nemcsak azért, mert szemléletével, okfejtésével egy, a magyarság szempontjából különösen fontos kérdést feszeget, hanem mert ezzel az írással beleszólt a „nagypolitikába” is. Korábbi, hasonló tárgyú, célzatú írásai értelmiségi izgalmat keltettek, és kivívták a magyar kultúrpolitika rosszallását is, azonban nagyobbrészt megmaradtak belügynek. Ez az írása dimenziót váltott. A Válasz részévé vált az akkori magyar külpolitika törekvéseinek, támogatta azt. Illyés, mint a magyar szellemi élet ekkortájt legtekintélyesebb képviselője, a nép-nemzet koegzisztencia legautentikusabb szellemi auktora szólaltatja meg azokat a gondolatokat, amelyeknek az értelmiség – különösen a népiek – régóta igyekezett hangot adni, hol burkoltan, hol nyíltabban, de mindenképp a cenzúra és öncenzúra határmezsgyéjén egyensúlyozva. Ezek a kisebbségi létet érintő „sorskérdések” most az egyik legnagyobb példányszámú napilapban, a Hazafias Népfront által megjelentetett Magyar Nemzetben láttak napvilágot. Noha Illyés számára korábban már megnyílt a Népszabadság, a pártlap is közölte a nemzeti kultúrát érintő írásait, a Választ diplomáciai és nyilvánvaló pártpolitikai megfontolásból a Magyar Nemzet hozta le. Az azonban aligha kétséges, hogy az MSZMP illetékeseinek jóváhagyásával.

Az írás megjelenését taglaló cikkek szerint Illyés nem kérte Aczél György támogatását, azaz a kultúrpolitikus nem látta előzetesen az írást. A főszerkesztő, Pethő Tibor állítólag saját felelősségére közölte. Az Illyés–Aczél kapcsolatot leíró, elemző Révész Sándor szerint 1977 nyarán a költő és a politikus szövetségesek. Az Aczélt ért támadások, a szövetségi politikáját ért keményvonalas bírálatok a kisebbségek ügyét, illetve az ezért való megszólalás lehetőségét veszélyeztetik: „A fentiekből világos, hogy ami Aczélt fenyegette, az Illyést is fenyegette. Az is világos, hogy egy »elkelet-németesedett« vagy »elbolgárosodott« vezetés a magyar kisebbség számára még sokkal kevesebb reményt, az értelmiségnek az ő ügyükben is még kevesebb fellépési lehetőséget, az országnak még kevesebb önállóságot hagyott volna. Illyés naplójegyzetei ebben az évben tele vannak aggodalommal és Aczél aggodalmainak lenyomatával. Ekkoriban elég sűrűn találkoznak, gyakran vacsoráznak együtt (rendszeresen Déryéknél Déry augusztusi haláláig), személyes kapcsolatuk ekkor a legmélyebb.”

N. HORVÁTH Béla írásának teljes szövege az KORTÁRS 2026/7-8. szám 88-97. oldalán olvasható.

LETÖLTÉS