„Együttesen a francia népfront mintájára”
A Szép Szó közösségszervezése
Bal- és jobboldalon, konzervatív és modern, népnemzeti és européer körökben zavarba ejtően széles közmegegyezés alakult ki arra nézve, hogy József Attila a modern magyar költészet nemzetközi rangú halhatatlan képviselője. Egészen más kép bontakozik ki előttünk, ha barátait, harcostársait, az általa vállalt közösségeket, az általa képviselt politikai és kulturális programokat vesszük tekintetbe. Korábban a központi ideológia egy kisajátított, eltorzított képet erőltetett a kommunista költőről. A rendszerváltás után egy pillanatra úgy tűnt, sorsa emiatt a kitagadás lesz. Egy kereszténydemokrata képviselő „a kádárista szégyenrezsim házi költőjének” nevezte a Tiszta szívvel szerzőjét. Ezen a bugyuta formulán hamar túl lett a közvélemény. A József Attila-kultusz tovább élt, csak éppen munkásmozgalmi tevékenységéről, az illegális kommunista mozgalomban való részvételéről, marxista műveltségéről, szociáldemokrata elkötelezettségéről szégyenlősen hallgattak. Ez a skizofrén állapot csak ideig-óráig tartható fenn. Tiszta vizet kell önteni a pohárba.
Alig találunk erre jobb alkalmat, mint a költő által 1935 tavaszán kezdeményezett, 1936 tavaszán elindult Szép Szó című folyóirat születésének 90. évfordulóját. Alapító- és szerkesztőtársának, Ignotus Pálnak a harmincas évek közepén szerveződő Új szellemi fronttal szemben a liberalizmus „házi reformját” hirdető krédója így hangzott: „Személyi szabadság szociális igazságtevés nélkül, az túlságosan kevés; szociális igazságtevés személyi szabadság nélkül, az semmi”. (Ignotus Pál: Csipkerózsa. Budapest, Múzsák, 1989, 169.) Az ifjabb Ignotus szerint hitvallására ezt a választ kapta: „Tehát liberális kommunisták vagyunk – mondta Attila felcsillanó szemmel. (Uo. 170.)
Eredeti megjelenés: NÉPSZAVA, Szép Szó melléklet. 2026. április 4.
A Testet öltött érv – József Attila konferencia és módszertani műhelyen, 2025. november 28-án elhangzott előadás szerkesztett változata.