Bevezető 5.
CSAK MOST…
Csak most értem meg az apámat,
aki a zengő tengeren
nekivágott Amerikának.
Utnak eredt – nem uj jelenség, –
hogy lefülelje bátoran
a természetes jószerencsét.
El is keserült, meg is csappant
érdeke itt, az óhazán,
unta főzni a szagos szappant.
Csak most értem meg az apámat,
aki az ingó tengeren
nekivágott Amerikának.
Az urak locsogtak fecsegtek,
ő batyut kötött. Odaszállt,
hol jó munkást szép pénz kecsegtet.
Az erdőn nem volt egy szál bokra,
egész uton emlékezett
és hányt a hempergő habokra.
Elhagyta bölcsen a családját –
azért, mert keményen keres,
a csemetéi őt ne áldják,
mert megátkozzák, ha felnőnek.
Nem volt erkölcsi példatár
s nem hűse hazugság-felhőnek.
Csak most értem meg az apámat,
aki a csalárd tengeren
nekivágott Amerikának.
Csak most, hogy uj világba tartok.
Flórám az én Amerikám.
Elenyésztek a régi partok,
nem ődöngök zajuk-bajukban:
az emberarcok mélyiről
uj értelem szegélye bukkan.
Ahogy az apám nekivágott –
ha százszor nincsen, akkor is
Istenre bizom a világot.
Én nem a tusától szabódom:
szerelmemért csalok, ölök –
bár lehetőleg korrekt módon.
1937. június
Beszélgetés a vers kapcsán (nem csak) József Attiláról.
Résztvevők:
Balla Zsófia, Báthori Csaba, Tverdota György
2022. március 31. csütörtök 18:00
ELTE BTK Horváth János terem
1088. Budapest, Múzeum körút 4/A. 3. emelet 329.
Köszönjük az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke közreműködését!
A programot az NKA támogatja.