Aranytoll Életmű-díjban részesült Széchenyi Ágnes

Széchenyi Ágnes többszörösen is megérdemli az Aranytoll Életmű-díjat. Pályája elején az Élet és Irodalom szerkesztőségében dolgozott, ahol a kulturális újságírás sok műfajában kamatoztatta tehetségét, írt jegyzeteket, kritikát, közreadta és csoportosította a Kovács András Két választás Magyarországon című, ikonikus filmjére küldött nyolcszáz észrevételt, s amikor egy hónapra kiment Párizsba és Londonba, Fejtő Ferenccel az élen felkereste a Nyugaton élő magyar írók, irodalmárok, művészek színe-javát. A minőségi újságírás erényeit és leleményességét gyakran érvényesítette későbbi, egyre szélesebb sodrású tudományos-kutatói pályáján. „Weöres, a Sándor” – egyik könyvének ez a fejezetcíme, benne például ilyen fordulattal: „Weöres ezzel a merítőhálóval kifoghatatlan”, érzékletes és olvasmányos képével elegáns, de háríthatatlan mélyütést mérve az ultramarxista filozófus-esztéta Weöres-kritikájára. Tanulmányaiban, esszéiben Széchenyi Ágnes mindig megkülönböztetett figyelmet fordított a sajtóra, tudhatjuk tőle például azt, hogy az ötvenes években a Kisdobos című gyermekújság miért iratkozhatott fel a maradandó orgánumok akkortájt nem túl hosszú listájára, de azt is, hogy a régi és nagy Magyar Nemzet életre segítésében lényeges szerepet játszó Kornfeld Móric előfizetett mind a Tisza-párti Budapesti Hírlapra, mind az élesen ellenzéki szociáldemokrata Népszavára. Miközben Schöpflin Aladár kritikáit adta közre és elemezte, Széchenyi Ágnes pompás képet rajzolt a magyar sajtótörténet egyik legtartalmasabb hetilapjáról, a Vasárnapi Ujságról; Heltai Jenőtől Kosztolányiig, Vészi Józseftől Bíró Lajosig és Sárközi Mártáig mindig olyanokról írt, akik nélkül nincs magyar sajtó(történet. Nála jobban kevesen ismerik a sajtó működését.