Sárközi Éva előadása
- április 24-én kedden 17 óra 30 órakor a Kossuth Klubban (Bp., Múzeum u. 7.) a József Attila Szabadegyetem programja keretében Sárközi Éva ad elő a napokban bemutatott József Attila kritikai kiadás textológiai kérdéseiről.
A filológia öröme, avagy mit keres Hercules az irodalomtudományban. Műhelytitkok és érdekességek a József Attila-filológiából
Előadó: Sárközi Éva könyvtáros, filológus (ELTE BTK)
A Szabolcsi Miklós által sajtó alá rendezett első kritikai kiadás megjelenése óta számos új József Attila-kézirat került elő, eddig nem ismert szövegekkel és szövegváltozatokkal gyarapítva az életművet. Az új kritikai kiadás e szövegek bemutatása mellett a már ismert írások szövegközlését is pontosítja, továbbá az új kutatási eredmények alapján készíti el a tárgyi, szövegmagyarázó és keletkezéstörténeti jegyzeteket, kibővítve a jegyzetapparátust részletes kézirat- és forrásleírással, a korábbi közlések jegyzékével és összehasonlító szövegkritikájával, továbbá recepciótörténeti szöveggyűjteménnyel és bibliográfiával. A korábbi József Attila-szövegközlések helyesbítésére kisebb-nagyobb mértékben valamennyi írás tekintetében szükség van. Jellemzőek a téves olvasatból vagy átírási figyelmetlenségből eredő hibák. Gyakori a stilisztikai jellegű sajtó alá rendezői beavatkozás, helyenként megfigyelhető tartalmi igényű változtatás is. Egyes helyeken egyértelműen kimutatható az is, hogy a sajtó alá rendező ideológiai okból, szándékosan változtatott az eredeti szövegen. Példa rá ez a mondat, mely A szocializmus bölcseletének 1958-as szövegében szerepel: „a tények azt mutatják, hogy a bolsevizmus azokban az országokban is, ahol szabadon nyilatkozhatik meg, törpe kisebbségben marad a széles jobboldallal szemben.” A sajtó alá rendező egyetlen szót változtatott meg a mondatban, „széles”-t írt, az eredeti – azaz a Szocializmus című lapban 1934-ben megjelent – „szélső” helyett. Az ötvenes évek végén ugyanis elfogadhatatlan volt az az álláspont, hogy a bolsevizmus hívei még a szélsőjobboldal híveivel szemben is kisebbségben voltak. Érdekes probléma a kéziratok datálásának és összetartozásának kérdése. Ilyenkor a filológus nyomozni kezd, mint Hercule Poirot, csak nehezebb dolga van, hiszen olyan eseményeket kell felderítenie, amelyek csaknem száz éve történtek. Segít ebben, ha a szöveg korabeli eseményekre, könyvekre, cikkekre utal, vagy felfedezhető benne már datált írásokhoz hasonló megfogalmazás. Más esetekben a kéziratok papírtípusának és íróeszközének összehasonlítása vezet eredményre. Előadásomban gyakorlati példákkal mutatom be, hogyan dolgozott a kritikai kiadás munkacsoport.