József Attila csehszlovákiai vonatkozásai

Kevesen tudják, hogy József Attilát sokrétű szálak fűzték a szlovenszkói magyarsághoz és a legjelentősebb cseh költőkhöz, ezért rövid, idézetekkel gazdag képes összefoglalót készítettünk honlapunkra.

1. Anton Straka (1893–1945)

Szántó Juditól tudjuk, hogy a magyar költő a harmincas évek elején Csehszlovákiába szeretett volna utazni. Vízumkérés miatt kereste fel hivatalában Anton Strakát, a Csehszlovák Nagykövetség budapesti sajtóattaséját. Megismerkedésükről és barátságuknak indulásáról József Attila műfordításairól című cikkében a következőképpen ír: József Attilának „Szabadabb levegőre volt szüksége. Két-három hónapos kikapcsolódásra vágyott és Csehszlovákiába szeretett volna utazni… Zsolt Béla úgy próbált Attilának segítséget nyújtani, hogy ajánló sorokat írt Anton Straka csehszlovák sajtóattaséhoz, hogy ingyenes vízumhoz juttassa. Az attasé szívélyesen fogadta. Attila Straka joviális, zömök alakjában a hivatalos teendőit végző diplomatát látta, de próbára akarta benne tenni az embert is. Ezért már második mondatában megemlítette, hogy új versköteten dolgozik, melynek a címe: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. A könyv jellemzéséül verssorokat idézett belőle. Straka figyelmesen bólogatott, közben csengetett, intézkedett, hogy teljesítse Attila kérését. Ez az azonnali segítség meghökkentette Attilát. Nem akart hinni a fülének. Az elmondottak félreérthetetlenül feltárhatták Straka előtt politikai hovátartozását. Nem figyelt rá jól ez az ember? – vagy talán bizalmába fogadta? Attila nem fogadhatta el. Kibúvót keresett. Hosszas beszélgetésbe kezdett Strakával, hogy körülszimatolja.

A beszélgetés során a diplomatában a haladó irodalom rajongóját látta meg, aki nemcsak hazája költőit ismerte alaposan, hanem a világirodalom nagyjait és a magyar írókat is. Ennek az első találkozásnak gyakori együttlét, közös munka és barátság lett az eredménye: – a vízumról mindketten el is feledkeztek.” (Idézi Hana Kindlová, Anton Straka = Tanulmányok a csehszlovák–magyar irodalmi kapcsolatok köréből, Bp., Akadémia Kiadó, 1965, 422–423.)

József Attila levele Szalatnai Rezsőhöz: (Szalatnai-hagyaték, József Jolán és Attila levelezés, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, Levéltár, 365.).

2. Magas-Tátra

Gál István, az Apollo főszerkesztője írta 1964-ben, hogy „Éveken át történt József Attila többször tervezett csehszlovákiai körútjának előkészítése. Először 1931-ben Fábry Zoltán hívására készült a Tátrába, később üdülésre akarták meghívni, majd a cseh írók megismerésére, végül a Szép Szó-val kellett volna, akkor már súlyos betegen, előadókörútra indulnia.” (Anton Straka, József Attila csehszlovák diplomata-barátja, Filológiai Közlöny, 1964/1–2, 189.)

Eszerint a magyar költő a Magas-Tátrába szeretett volna utazni, ezért kért vízumot Strakától.

3. Amerikai út 37.

Anton Straka, mint magyarul kitűnően tudó és a szlovák–magyar viszonyokat alaposan ismerő külügyminisztériumi hivatalnok és szlovák újságíró került 1925-ben a budapesti csehszlovák követségre sajtóattasénak. Hamar szívélyes barátságot kötött az akkori rendszerrel szembenálló, haladó magyar írókkal és költőkkel, akikkel megismertette a cseh és a szlovák irodalom, zene és színház kiemelkedő alakjait és alkotásait. Fennmaradt „fekete notesze” mutatja, kik vettek részt 1932–1933 között az Amerikai út 37. számú villájában szervezett teadélutánjain.

Emil Boleslav Lukáč szlovák költő visszaemlékezése szerint „Straka magyar szakemberektől és főként irodalmároktól kezdve szerkesztőkig, rendezőkig, kiadókig sok olyan magyart hívott meg Prágába és Csehszlovákiába, akik az ő előkészítő és beajánló munkája nélkül oda soha nem jutottak volna el, vagy legalábbis nem részesültek volna olyan fogadtatásban, amilyet még itthoni hivatalos köröktől sem kaptak. De ennek az ellenpárja volt az, hogy a magyar szellem alkotásai iránt érdeklődő vagy Budapestet és Magyarországot megismerni akaró cseh és szlovák írókat és tudósokat hívott meg a magyar fővárosba. A kölcsönös megismerkedés híressé vált péntek estéin folyt le, Amerikai úti villájában. A Nyugat-nemzedék nagyjai, a szocialista és liberális lapok munkatársai, a népi írók és az éppen csak induló fiatalok a kor legkiválóbb cseh és szlovák szellemi embereivel találkozhattak itt.” (Gál István, Emil Boleslav Lukáč egy Straka-estről, Tiszatáj, 1976/4, 67.).

4. A „péntek esték”

Věra Straková, a vendéglátó háziasszony így emlékszik vissza ezekre az estékre később Prágából: „Százöt ember szerepel feljegyzéseim közt, akik jártak hozzánk a cseh és szlovák irodalommal ismerkedni, fordításokról tárgyalni, kultúrműsort megbeszélni. Ez nem volt csekélység. De nemcsak budapestiek, bratislavai és prágai költők és művészek is eljöttek, hogy tanácsot kérjenek vagy segítsenek.” (Szántó György, A megértés úttörője, A Hét, 1973/2, 61.)

Az Amerikai úti villa törzstagjai voltak: Földessy Gyula, Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond, Komlós Aladár, Nádass József, Kassák Lajos, Németh Andor, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Szántó György, Gogolák Lajos, Berda József, Horváth Béla, Tesseni Jenő, Márkus Aladár stb.

„József Attila, ő talán minden alkalommal eljött, hiszen közel is lakott. Lelkesedett Wolkerért, de ő maga is nagyszerű volt, olyan fiús, vidám nálunk. Nehéz élete volt s aztán oly tragikusan végezte szegény… Férjemet nagyon megviselte a halála… Éppen, amikor valahogy segíteni akartak rajta s hozzánk akarták hozni, hogy kissé rendbejöjjön!…” (Szántó György, A megértés úttörője, i. m., 61.)

Az Amerikai úti lakáshoz 2-3 percre lakott 1931–1936 között József Attila, a Korong utca 6. szám alatt. A „fekete notesz” feljegyzései szerint majdnem minden ún. péntek estén részt vett Szántó Judittal. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Josef Hora cseh költővel 1932. szeptember 17-én, akinek verseit – Könyvek az asztalon, Szívem testvére az idő – a Cseh és szlovák költők antológiájába Straka nyersfordításai után elkészítette ezeken az estéken. (A meghívót lásd: Patyi Sándor, József Attila leveleiből, ItK, 1955/2, 225.)

Nagy esemény volt egy-egy szlovák vagy cseh költő, író vendégeskedése az Amerikai úti villában. Személyesen ismerkedhettek meg itt a magyar költők többek közt Emil B. Lukáčcsal, Ján Čarekkel, Tido Gašparral, Olga Scheinpflugovával, Ján Poničannal.

A cseh és szlovák költők közül Gál István szerint Ján Hora barátkozott össze mélyebben József Attilával. A szerkesztő hiteles tanú, ezidőtájt közel lakott Strakához és József Attilához, így szintén részt tudott venni az összejöveteleken. Ő írta később, hogy amikor 1935 nyarán a České Slovo szerkesztőségében Prágában meglátogatta Horát, ő „könnyek között emlegette József Attilát”. „A modern cseh irodalom kimagasló nagyságának ő testesítette meg nemcsak a magyar lírát, de valósággal a magyarságot is.” (Gál István, Anton Straka…, i. m., 189.) Máshol így emlékszik erre a találkozásra: „A Hora tiszteletére összegyűlt illusztris társaságból a cseh költő-szerkesztő József Attilával barátkozott össze leginkább. Az ő üzenetével állítottam be 1935 júniusában Prágában a Ceské Slovo szerkesztőségébe, ahol Hora a kulturális rovat vezetője volt. Meghatva idézte fel a pesti estét magyar költő barátjával és érdeklődött tőlem a magyar irodalmi helyzetről. Másnap nagy csodálkozásomra kurzív szedett cikket írt Mladé Madarsko (Fiatal Magyarország) címmel arról, amit elmondtam.” (Gál István, Rajzok József Attiláról, Prágából, Népszabadság, Vasárnapi melléklet, 1975. jún. 1., 8.)

5. Cseh és szlovák költők antológiája

József Attila összes műfordításai közül kiemelkedőek a Jiří Wolker és Petr Bezruč fordítások. Ezeket is Straka kérésére vállalta el József Attila a Cseh és szlovák költők antológiájába. A műfordítók (Illyés Gyula, József Attila, Szabó Lőrinc, Horváth Béla, Berzy András, Komlós Aladár, Patai Edith) Straka nyersfordításai után dolgoztak. Az elkészült versekből sok az antológia megjelenése előtt folyóiratokban napvilágot látott. Elsősorban a Korunk, a Szép Szó, a Népszava és a Válasz hasábjain jelentek meg a költemények.

József Attila fordításában jelentek meg a következők:

Jaroslav Bednář: Katonatemető

Petr Bezruč: Leonidas, Ki áll helyemre?, A bányász

Josef Hora: Szívem testvére, az idő…,  Könyvek az asztalon

František Kubka: Nyirfák

A. M. Píša: Délcsehország

Jiří Wolker: Délelőtt a parkban, Arc az üveg mögött, Ballada a fűtő szemeiről, A haldokló, Utolsó versek: Névtelenül, Sírfelirat

Szántó Judit szerint a magyar költő a Wolker fordítások készítése alatt szinte együtt élt Wolker műveivel. „Attila saját vívódásait szenvedi végig Wolker verseiben. A kitaszítottság érleli meg benne a halálban való feloldódás vágyát vergődései elől. Wolker sírversét idézgeti – ugyanakkor élni akar.” (Szántó Judit, József Attila műfordításai, Bp., Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, 1954, 12.)

Wolkert József Attila tette ismert költővé magyar nyelvterületen. Sok Wolker verset fordítottak a húszas és harmincas években, de a József Attila által átköltött 6 vers vált legfontosabbá. Az antológiából más műfordítás kötetbe átvették ezeket a verseket, sokszor újra közölve azokat.

„Szántó Judit emlékezéseiből tudjuk, hogy Wolker iránti lelki vonzalma elkísérte József Attilát élete legnehezebb szakaszában is. A Luxemburg Rózához írt vers két utolsó szakaszát Straka tolmácsolásában őrizte meg, s mint a leghitelesebb tanútól tudjuk, erőt merített belőle.” (Kovács Endre, A cseh és szlovák költészet visszhangja magyar nyelvterületen a két világháború között = Tanulmányok…, i. m., 419.)

A Cseh és szlovák költők antológiájának szerkesztője, Anton Straka 1940-ben a cseh Brázdába így írt József Attiláról: „Emlékszem, milyen szívesen hallgatta és fordította Bezručot, Wolkert (Bezruč érdes hangja közelebb állt hozzá), Horát, hogy szerette Píša Jižní Čechy (Dél-Csehország) c. költeményét. Kellemes, szép együttműködés volt ez József Attilával. Magam is el voltam ragadtatva, amikor Attila oly szívesen mondta el nekem a verseit (kiváló vers-memóriája volt). A magyar nyelv, a költői formák, ötletek, költői megoldások mestere volt. Legjobb barátaim közé tartozott.” (Hana Kindlová, Anton Straka, i. m., 424.)

Straka hagyatékában található a prágai Rádió Hírszolgálat 1936. június 18.-i példánya, amelyben így harangozták be a könyvet: „Csehszlovák-magyar irodalmi est Prágában. A napokban jelent meg egy budapesti könyvkiadónál a régótavárt »Cseh és szlovák költők antológiája«, amelyben az újabb magyar költőnemzedék legtehetségesebbjei briliáns fordításokban mutatják be a cseh és szlovák költészet legkiválóbb képviselőit. A csehszlovákiai magyar rádió az irodalmi eseményszámba menő kötet megjelenése alkalmából a Radiojournal prágai stúdiójában »csehszlovák-magyar irodalmi est«-et rendez, amelynek keretében méltó formában ismerteti meg hallgatóit a budapesti könyvujdonsággal. A bratislavai-pozsonyi és banská-bystricai-besztercebányai rádió szerdán, június 24.-én 18 órai kezdettel közvetíti ezt az irodalmi premiert. Az est értékét növeli, hogy Josef Hora, a mai cseh költészet legkimagaslóbb egyénisége, a csehszlovák irodalmi államdíj többszörös kitüntetettje, vezeti be emelkedett szellemű szavakkal a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok eme jelentős megnyilatkozását. Az egyes fordításokat – amelyek József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Darvas János és Horváth Béla ragyogó műfordítói készségét dícsérik – Straka Antonnak, a csehszlovák magyar kultúrközeledés lelkes, régi propagátorának, az antológia szerkesztőjének ismertető előadása kiséri. A verseket Palotay Erzsi és Nagy Jenő szavalja. Konferál: Donner Pál.” (Straka-hagyaték, MTA KIK, Kézirattár)

24-én pedig 18.00 órai kezdettel az alábbi műsort tették közzé nagybetűs címmel: „Prágai csehszlovák-magyar irodalmi est a Cseh és szlovák költők antológiája budapesti megjelenése alkalmából. Közreműködnek Josef Hora, Anton Straka, Palotay Erzsi, Nagy Jenő. Bemutatásra kerülnek Jaroslav Bednář, Fráňa Šrámek, Petr Bezruč, Ivan Krasko, Jiří Wolker, Josef Hora, František Halas, Jan Čarek, Emil B. Lukáč, Maša Haľamová, Laco Novomeský versei Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Darvas János és Horváth Béla fordításában. Konferál: Donner Pál.” (Straka-hagyaték, MTA KIK, Kézirattár)

Straka 24-i műsorterve egyezik a közzétett adatokkal. Eszerint 45 perc állt rendelkezésükre, hogy bemutassák a könyvet. A műsort követően Straka azonnal beszámolt a sikerről két barátjának, Szabó Lőrincnek és József Attilának. Utóbbihoz így írt: „Ma d. u. az itteni rádióból Pozsony és Besztercebánya számára szép és nivós csehszlovák-magyar estet adtunk le az Anthológiával kapcsolatban. (…) Az anthológiának itt hallatlan sikere van a csehszlovák körökben is! A lapok szépen írnak róla.” (Patyi, i. m., 226.).

6. Az Új magyar lírai antológia és Prága

Anton Straka 1936. május 24-én küldött József Attilának egy Hora verset nyersfordításban azért, hogy ha érdekli, foglalkozzon vele. Feltehetően ez az Ének az angyalokhoz című költemény, amely később Anton Straka fordításában az Irodalmi Szemle folyóiratban megjelent. Szót ejt neki levelében a fiatal cseh költőkről, akik érdeklődnek a magyar irodalom iránt. Le szeretnének fordítani Prágában egy egész antológiára való anyagot. Ő maga is mindent elkövet annak érdekében, hogy a csehek érdeklődését felkeltse és tovább fokozza a magyar költészet iránt.

Straka „alig telepedett vissza Prágába, egyik első gondja volt, hogy József Attilát meghívja. 1936 nyarán írja neki: »Szó volt arról, hogy a nyáron esetleg átrándulnál Prágába. Ez jó volna, hasznos volna, üdvös volna. Széjjelnézni, kapcsolatokat keresni, megismerkedni. Szívesen elintézem, hogy mint a Szép Szó szerkesztője és versfordító, vasúti jegyet kapj. Itt is elkövetnék mindent, hogy a dolog ne legyen drága. – Jó volna, ha a fiatal nemzedék kölcsönösen megismerné egymást. Gondolj merészet és nagyot és – rándulj Te is ki errefelé. Örülnék neki, ha itt üdvözölhetnélek, összejönnénk az itteni fiatal poétákkal, nem ártana. Majd ha ráérsz, írj, válaszolj s ha úgy gondolod, adj be levelet a követségnél s rám való hivatkozással kérj vasúti jegyet Prágába és vissza. A többit itt majd elintézem.« Egy következő levelében újra sürgeti: »Sokszor beszélgettünk róla, hogy eljönnél ide, megnézni Prágát és megismerni az itteni életet. Hajlandó volnál rá? Költségedbe nem kerülne, nálam laknál, mint a Szép Szó szerkesztője vasúti jegyet kapnál s itt csak meglennénk szépen, szerényen! Ha ráérsz, úgy július közepe táján jer el! Kérlek válaszolj csak, hogy a jegy iránt intézkedhessem. Itt megbeszélnénk egyet s mást – ha kedved tartja jer el, már csak azért is, hogy az itteni költők megismerjenek téged – a fordítójukat. Magam is nagyon örülnék, ha eljönnél!– «” (Gál István, Anton Straka…, i. m., 190.)

A kiadatlanul maradt Új magyar lírai antológia, eredeti nevén: Nová maďarská poésie forrásai jelenleg szétszórva találhatók a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában, a Straka-hagyatékban és a magánkézen lévő Hartl-hagyatékban. Straka Prágába való visszatérése után, 1937-ben kezdett el foglalkozni ennek az antológiának a kivitelezésével. Komlós Aladár, Balassa József, Nádass József és Földessy Gyula volt Straka munkatársa a versek válogatásában. Straka nyersfordításai után Dr. Antonín Hartl hivatalnoki kollégája fordította csehre a verseket.

Strakának Sándor Lászlóval és Földessyvel folytatott levelezéséből rajzolódik ki legtisztábban a könyv terve, folyamatos alakulása. Ezen kívül információkat kapunk az antológiáról a Szalatnaival, Komlóssal, Szabó Lőrinccel és József Attilával folytatott levelezésekből is.

Straka és Hartl Adyn és a fiatal kortárs költőkön keresztül a magyar sorsot, életet, gondolkodást, érzelemvilágot, hivatástudatot akarta bemutatni. A lefordított versekből válogatást tettek közzé cseh lapokban, amit érdeklődéssel fogadott a közönség.

Josef Hora átnézte az Ady-fordításokat a tervezett kötetbe. Mikor Győry Dezső Prágában járt, ő is megnézte az addigi anyagot és nagyon jónak találta. Vozáry Dezső és Laco Novomeský is dicsérték a fordításokat.

Az Új magyar lírai antológiába József Attilától tudomásunk szerint legalább 17 költeményt kiválasztottak, amelyből tízet bizonyosan lefordítottak, mert a Straka-hagyatékban megtalálhatóak.

Hana Kindlová Anton Strakáról írt tanulmányában felsorolja azoknak a verseknek a címeit, amelyek megtalálhatóak voltak az 1960-as években a Hartl-hagyatékban (Esik, Mondd, mit érlel, A tőkehaszon balladája, Számvetés (I. m., 437.). A Straka-hagyatékban fennmaradt műfordítások az alábbiak: A Dunánál, Mama, Engem temetnek, József Attila, Tiszta szívvel, Reménytelenül, Kései sirató, Megfáradt ember, Istenem, Szeretnének. Mivel a hagyaték nem teljes – ugyanis a Gestapo Straka lakását 1941. március 21-én feldúlta, sok iratot megsemmisítve ekkor –, nem tudjuk biztosan hány és mely darabok kerültek volna az antológiába József Attilától. Straka Můj bože (Istenem) című József Attila-fordítása a Národní Práce 1939. május 14.-i számában jelent meg az 1. oldalon:

Straka Palotai Borishoz címzett 1939. április 13.-i leveléből kiderül, hogy Straka ekkor dolgozott A Dunánál (Při Dunaji) című versen, amelynek utolsó versszakát később felolvasta Prágában az általa szervezett Ady-esten.
Ezt az estét Straka a Klub Umělců épületében tartotta meg a fasiszták által megszállt Prágában, 1940. február 8-án. Az estet dr. Holzknecht zongoraművész nyitotta meg, aki eljátszotta Bartók Allegro barbaro című zongora művét. Előadást dr. Hartl tartott cseh nyelven Adyról, Ady nyugati, modern magyarságáról s a nyugati hatások helyes befogadásáról. Ezt követően Straka szlovák nyelven ejtett szót Ady életéről és műveiről, s előadását József Attila versével zárva. A Nemzeti színház, a Vinohradské divadlo, a D41 művészei szavaltak el cseh fordításban számos Ady-verset. Az est végén dr. Holzknecht Bartók Három magyar dalát játszotta el zongorán.

Az Új magyar lírai antológiába összesen 291 darab Ady verset fordított le Straka és Hartl. A kortárs magyar költőktől további 83 kész versük volt 1940. december végére.

7. Anyókák

Erről lásd az alábbi tanulmányt.

8. A Szép Szó csehszlovákiai körútja

A Szép Szó folyóirat munkatársait Anton Straka hívta meg Csehszlovákiába, s ő biztosított számukra ingyenes vasúti szabadjegyet.

„A Szép Szó írói nevében Ignotus Pál, a folyóirat felelős szerkesztője, 1937. október 12-én írásban jelentette a külügyminisztériumnak, hogy öten (Fejtő Ferenc, József Attila, Nádass József, Remenyik Zsigmond és ő) csehszlovákiai irodalmi felolvasó körútra kaptak meghívást. E meghívásnak – mint írta – a közeli napokban eleget is akarnak tenni, a beteg József Attila kivételével.” (Arató Endre, A Szép Szó csehszlovákiai útja = Tanulmányok…, i. m., 461–464.) Az utat Nádass József szervezte meg szeptember közepétől október közepéig. Tőle tudjuk, hogy „mikor a legfontosabbat, József Attila útlevelét akarta időben előkészíteni, a költő olyan formában utasította vissza őt, amely már súlyos betegségére mutatott.” (Uo., 462.)

A terv szerint tehát öten indultak volna útnak. József Attila betegsége miatt azonban szanatóriumba került. Egy ideig még megvolt a remény, hogy képes lesz részt venni az utazásban. A meghívók is az ő nevével együtt készültek el.

Gál István a Strakával való előzetes megállapodás alapján ebből az alkalomból egy teljes különszámot készített elő az Új Szellem című, kéthetenként megjelenő prágai lapnak. „Ebbe sikerült is az akkor már nagybeteg József Attilától élete utolsó prózai írását biztosítanom. A Siestából jött be egy könnyebb napján, a Pichmichian nevű eszpresszóba ültünk be a ma róla nevezett utcában. József Attila fáradtan, de tiszta logikával kifejtette: képtelen megírni a cikket. Könyörgésemre – hogy ha már nem is tud Csehszlovákiába utazni –, intézzen legalább üzenetet híveihez, leült és gyöngybetűivel megírta azt „A mai költő feladatai” című cikkét, amely az Új Szellem 1937. október 15-i Szép Szó-különszámában meg is jelent.” (Anton Straka…, i. m., 191.)

A Szép Szó csehszlovákiai körútjára 1937. október 15–20. között került sor. Négy helyszínen tartottak felolvasó-előadó estet az írók: Pozsonyban, Érsekújvárott, Komáromban és Prágában. Legtöbb helyen Fejtő Ferenc olvasta fel József Attila verseit a költő előadói stílusában. Tiszteletükre jelentős mennyiségű cikk jelent meg Csehszlovákiában. Pozsonyban Győry Dezső írt üdvözletet a Magyar Újságba, Vass László pedig a Magyar Napba.

Az írók első előadó estjüket a pozsonyi Grémiumban tartották, amelyet a Nemzetközi Kultúrliga rendezett. Itt bevezetőt Peéry Rezső mondott. Az ottani rádióadásban is megszólaltak. József Attila A Dunánál című verse is elhangzott. Érsekújvárott és Komáromban a Munkásakadémia látta őket vendégül.

„Szlovenszkóban előadásaink során Ignotus Pál a SZÉP SZÓ céljait ismertetve az irodalmi és társadalmi szabadság fogalmát taglalta; Reményik írói vallomást tett „Bűntudat”-ának lelki rúgóiról, Fejtő vallomásos formában válaszolt a kérdésre: „miben hiszünk és miben kételkedünk?” – Nádass pedig háborús elbeszélését olvasta fel, amely egyszersmind tárgyilagos beszámoló is arról, hogyan vesztette el a lövészárokban a fél lábát.” (A Szép Szó csehszlovákiai útja, Szép Szó, 1937/19, 376.)

„Szabad időnket közben arra igyekeztünk felhasználni, hogy a kisebbségi magyarság minden rétegének helyzetéről, óhajairól és törekvéséről tapasztalatok útján is értesüléseket szerezzünk, lelkületét megismerjük s vele kapcsolatunkat megerősítsük.” (Uo., 376.)

Szlovenszkóból az írók egyenesen Prágába utaztak. Itt először a Přítomnost (Jelenkor) klub irodalmi osztályának rendezésében adtak elő. Cseh és magyar nyelven Vozári Dezső vezette be az előadásokat. Fejtő németül ismertette a háború utáni magyar irodalmi irányokat és jelenségeket. Ezután következett Ignotus Pál francia, Nádass és Remenyik német nyelvű előadása. A Přítomnost 90 meghívottal külön teázást tartott a Szép Szó köszöntésére. Ezen megjelentek egyebek közt: Hana Gregorová, Josef Hora, dr. Vilém Závada, Vladislav Vančura, Jan Čarek, Gvőrv Dezső, Vass László, Vozári Dezső, Darvas János, dr. Szvatkó Pál. Donner Pál, Práger Jenő. A prágai újságírók ebédet adtak a Szép Szó tiszteletére.

A Szép Szó munkatársai „meglátogatták Jaromír Nečas népjóléti minisztert, aki – mint tudjuk – a Přítomnost-klubban tartott előadói esten is megjelent. Ignotus és Fejtő megismerkedtek és hosszabb beszélgetést folytattak (…) Peroutka akkor nagyhatású polgári radikális publicistával, többször találkoztak (…) František Halas cseh költővel, amennyire idejük engedte, több prágai színházba is ellátogattak, és ismerkedtek az arany Prága műemlékeivel, történeti nevezetességeivel, szociális intézményeivel. Mindebben Anton Straka volt segítségükre, aki nagy hozzáértéssel kalauzolta őket a várossal ismerkedő útjaikon.” (Arató Endre, A Szép Szó csehszlovákiai útja = Tanulmányok…, i. m., 474.) A Szép Szó képviselőit a Petőfi- és Táncsics Kör tagjai szállásolták el.

Utolsó nyilvános szereplésük a Petőfi Sándor Kör szervezte esten volt Prágában, a Zlatá Husa első emeleti nagytermében. Itt Győry Dezső köszöntette a magyarországi írókat, majd Vass László tartott beszédet. Ignotus Pál válaszolt az üdvözlésekre. Elmondta, „hogy a SZÉP SZÓ írói, kik otthon ellenzékieknek tudják magukat, a határon túl valóban csakis az egyetemes magyar érdekeket kívánják szolgálni, s jól esik látniok, hogy annak a kisebbségi magyarságnak szelleme, amelyhez látogatóba érkeztek, rokon az ő demokratikus érzületükkel.” (A Szép Szó csehszlovákiai útja, i. m., 377–378.) A szerkesztő után Fejtő, Remenyik és Nádass tartott előadást, majd Vozári Dezső beszélt József Attiláról, Fejtő pedig előadta költeményeit.

A csehek a Duna menti népek kulturális és irodalmi együttműködésére vonatkozó konkrét javaslatokat fogadták különösen nagy érdeklődéssel. Az előadásokon elhangzottakat közvetítette a Magyar Úiság, a Magyar Nap, a Prágai Magyar Hírlap, a Prager Presse, a Lidové noviny, a Právo lidu, a Prager Tagblatt és a České slovo. Budapesten a Pesti Hírlap, Esti Kurír, Magvar Hírlap, Népszava, Pester Lloyd vett tudomást a csehszlovákiai útról. Bécsben rokonszenvvel írt róla az Echo.

Az előadók magyar és idegen ajkú hallgatóságuk előtt egyaránt hangoztatták magyarságukat és sürgették a magyarság minden téren való egyenjogúságának megvalósítását Pozsonytól Prágáig.

Strakának Halas Anyókák című kötetét a búcsúzás napján, 20-án dedikálták a Szép Szó tagjai a cseh költővel együtt. A könyv belső címlapján František Halas mond köszönetet Strakának a fordító munkáért. A címoldal melletti lapon az alábbi áll:

„Őszinte köszönettel a meleg fogadtatásért szeretettel Anton Strakának Remenyik Zsigmond, Nádass József”.

„Külön hálával, s örömmel, hogy megismerhettem Fejtő Ferenc.”

„Régi barátságunk jeléül, köszönettel és szeretettel Ignotus Pál.”

(Straka-hagyaték)

A Szép Szó képviselői visszaérkezésük után meglátogatták József Attilát a szanatóriumban, de Nádass szerint ő nem hitt a beszámolóiknak, és abban sem hitt, hogy valóban megtörtént az út és őt Csehszlovákiában ünnepelték. Ignotus Pál október 23-án jelentette a Külügyminisztérium sajtóosztályának, hogy előadó körútjukról hazatértek.

A Szép Szó novemberi számában beszámoló jelent meg a csehszlovákiai körútról.

December 3-án József Attila elhunyt Balatonszárszón.

Nádass József Anton Strakának írt december 5.-i levele említi József Attila halálát: „Drága Tó, bizonyára hallottad már a rettenetes hírt, Attila meghalt. Mit szóljunk erről, mit beszéljünk. Ha Prágában leszek, majd, amit tudok, személyesen elmondok.” (Straka hagyaték, MTA KIK, Kézirattár)

Fejtő Ferenc levele december 22-én Strakának: „Nagyon köszönjük megható soraidat, amelyeket József Attila halála alkalmából intéztél hozzánk. Tudjuk, hogy Téged nagyon szeretett s mindig a nagyrabecsülés hangján szólt Rólad. (…) Következő számunkat teljes egészében József Attila emlékének szenteljük.” (Straka-hagyaték, MTA KIK, Kézirattár)

A Szép Szó József Attila emlékének szentelt 1938. évi I. számában olvasható Vass László József Attila emlékestek Szlovenszkón című cikke, mely felsorolja, hol és mely egyesületek tartottak emlékesteket decemberben a magyar költő halálát követően Szlovenszkón. Kiemelkedő volt december 14-én a Magyar Demokrata Írókör emlékestje a pozsonyi Grémium termében nagyszámú közönség előtt. „Győry Dezső megnyitó szavai után a jelenlévők egy percnyi felállással hódoltak a halott költő emlékének. Utána Vass László bevezető beszédében a budapesti évek emlékein át idézte a hallgatóság elé József Attila emberi alakját. (…) Peéry Rezső hosszabb tanulmányban világította meg a nagy magyar költő ővrejét. (…) Szalatnai Rezső tanár az első József Attila verskötet (Nincsen apám, se anyám) olvasása közben szerzett élményeiről számolt be, kihangsúlyozva a költő rendkívül fejlett poétikai tudását és mélységes művészi ösztönét. Az egyes előadások közt Pásztor Sári és Balázs András adtak elő több költeményt József Attila műveiből.” (124.)

Straka-hagyatékában található meg a Brázda című cseh folyóirat több példánya. Az 1939. október 18.-i számban olvasható Anton Straka cseh–magyar kulturális kapcsolatokról szóló cikke. Ebben szeretettel emlékezik József Attilára. „Itt található az a 10 oldalnyi gépelt előadásanyag, ugyancsak cseh nyelven, amely »Az új magyar költészet« címet viseli, s előadására a prágai Irodalomtudományi Társulatban került sor, a keltezés szerint 1940. február 12-én. József Attilának e helyütt öt versét mutatja be cseh fordításban, s így emlékezik vissza rá: »Józsefhez fűződnek budapesti tartózkodásom legszebb személyes emlékei. Nagy érdeklődéssel figyelte a szomszédos népek, különösen a csehek és románok költészetét. Leginkább Bezručot csodálta, rajta kívül Wolker, Hora, Bednár és Píša verseit fordítottuk együtt az antológiába, amelyet Budapesten adtunk ki. Midőn 1938 tavaszán magyar írók csoportja érkezett Prágába, a Přítomnost estjére, Józsefnek is velük kellett volna jönnie. Örült az útnak, de az utolsó pillanatban súlyossá vált a betegsége. A katasztrófa megállíthatatlan volt…«” (Idézi Szántó György, József Attila Prágában, Irodalmi Szemle, 1975/4, 292.)

9. Stósz

Anton Straka és Nádass József szervezte meg József Attila szlovenszkói látogatását. A stószi gyógyfürdőbe, a fenyveserdők közé tervezték az üdülését József Attila szlovák és magyar barátainak segítségével, hogy ott a csend, a nyugalom és a béke hatására jobb idegállapotba kerüljön a magyar költő.

Fábry Zoltán József Attila szlovákiai emléke című könyvfejezetében (A gondolat igaza, Pozsony, Magyar Kiadó, 1955.) így emlékszik vissza ezekre az időkre: „Amikor beteg lett, gyógyírként a stószi fenyvesek várták, de helyette halálhíre jött meg csupán: a balatonszárszói tragédia. Szlovenszkó küszöbét át nem léphette, földünk, levegőnk, vendégszeretetünk nem gyógyíthatta: a halál közbeszólt és mi halottat sirattunk, a magunk halottját, a hiába várt vendéget, rokont és testvért, kit szívünkre már csak gyászkeretes újságpapíron ölelhettünk.” (62.)

„(…) amikor meghalt, mi Szlovenszkón úgy temettük, mint egy elzuhant fejedelmet: gyászkeretes oldalakkal és újra és újra megtelő hasábokkal – heteken át. A Szép Szó különszáma bizonyítja: az első emlékesték itt zajlottak le és a pozsonyi rádió már dec. 13-án rendezett kegyeletórát a „balladás halott”-nak.” (74.)

„Sohse járt tájainkon, az ökörnyállal befont őszi Csallóközt éppúgy nem ismerte, mint a fehéren szikrázó téli Tátrát és aki vontatógőzösök inasaként járta volna a Dunát, nem láthatta az általa megénekelt nagy folyó legszebb hajtását, a pisztrángüdén bukdácsoló és várromokat tükröző Vágot. Tájainkon nem járt, embereit szemre-fülre nem ismerte, de a kossuti zsellér és a pozsonyi gumongyári munkás dalait zümmögte, a prágai magyar diák szépszó-mértékét tanulta, ő maga illegális verseit lapjainknak küldte és e tájak szláv költőinek hangját ízlelgette, fordította.” (62.)

Győry Dezső Fenyőgally a balatonszárszói sírra című nekrológjában írja, hogy Straka József Attila halála előtt pár héttel sürgette levélben a magyar költő csehszlovákiai üdülésének, gyógykezelésének megvalósítását: „Fenyőgally. November végén levelet kaptam József Attila ügyében. Straka Antal volt budapesti sajtóattasé, a csehszlovák-magyar kultúrközeledés lelkes híve írta, aki a Szép Szó prágai estélyének délelőttjén azzal a figyelmes és megható javaslattal állt Vozári Dezső elé és elém, hogy tegyünk valamit közösen József Attiláért. A terve az volt, hozzuk a kimerült idegzetű költőt Szlovenszkóra, a fenyvesek közé, legalább két hónapra. Abban állapodtunk meg, hogy ő Prágában, mi Pozsonyban nekikezdünk a gyűjtésnek s Attilát a tél folyamán Stósz-fürdőre hozzuk. A levél most sürgette, mi van. Emberszeretet és aggodalom cseng ki Straka dr. soraiból (…): »Azonban mindenesetre gondoskodni kell róla, hogy J. A. pihenése zavartalan legyen, hogy látogatók ne zaklathassák magányát. Ezt le kell tárgyalnunk minél előbb Józseffel és a fürdővel.«” (Idézi Szántó György, József Attila Prágában, i. m., 290–291.)

Szabó Béla 1937. decemberében írt Prágában József Attiláról. Találkozásom József Attilával címmel jelent meg később az írás naplórészlet formájában az Irodalmi Szemlénél (utóbb a Nehéz búcsú című kötetben). A visszaemlékezés piszkozata a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet Levéltárában található meg, a Szabó Béla-hagyatékban, egy József Attiláról szóló verssel együtt (József Attila halálára), mely először németül, fordításban látott napvilágot a Prager Pressenél. A személyes hangvitelű írás József Attila tragikus halála kapcsán született meg. Ebben vall az író arról, hogy amikor kézről kézre járt a Döntsd a tőket, ne siránkozz című kötet, meg szerette volna venni Pesten, aláíratni a költővel, ami nem sikerült, mert nem tudta megvenni a kötetet, mivel megjelenése után elkobozták. Szeretett volna egy kötetéhez hozzájutni a költőnek, amelyet saját kézírásával írt alá. Többször találkozott a Japán kávéházban a költővel, egyszer beszélt is vele. Tanácsért fordult hozzá versírás ügyében. Aznap a Népszavában megjelent Kenyér és tej volt az a vers az Éhes vagyok című költeményből, amelyről József Attila véleményt mondott. Ellátta jó tanácsokkal, majd érdeklődött a szlovákiai magyar irodalom felől. Fábry Zoltánnak üdvözletét és kézszorítását küldte. Erős kézszorítással váltak el. Szabó Bélának az adott enyhülést a gyászban, hogy kezet foghatott Magyarország legnagyobb költőjével. Fájt neki a halála, mélyen lesújtotta őt a halálhíre, főleg azért, mert több újságírótól hallotta, hogy a költő a Tátrába készülődött. Arról is beszéltek hónapokkal a halála előtt, hogy cseh és szlovák barátai mindent elkövetnek sikeres gyógykezelése érdekében. Szabó Béla szerint a Tátrában egészen biztosan kigyógyult volna a költő az idegbajból, a gyönyörű havas bércek látványa és a fenyőillatú tiszta levegő segített volna ebben.

Straka a Brázda 1940. december 4.-i számában hozott le cikket József Attiláról, Szalatnai Rezső a Magyar Újság 1938. január 13.-i számában tette közzé József Attila keserű megdicsőülése című írását, majd a július 10.-i számban Meditáció József Attila versei felett címmel jelentetett meg írást. Később, 1943-ban az Elán folyóiratba írt a magyar költőről, egy évvel később pedig A Duna költői című könyvében szánt neki helyett.

Gál István Rajzok József Attiláról, Prágából (Népszabadság, 1975/6) című cikkében 5 rajzot tett közzé, melynek készítője az aláírás alapján Ormos Ede volt. A karikatúrák József Attilát ábrázolják. A Straka-hagyatékban találhatók meg. „A rajzok József Attila állandóan vitatkozó, mozgékony, eleven lényét varázsolják elénk.” (Uo., 8.) A József Attila-rajzokat korábban a prágai Literární Měsíčník lapban már leközölte Věra Straková.

Szalatnai Rezső szerkesztésében és Emil Boleslav Lukáč előszavával jelent meg 1943-ban az Elán kiadásában Pozsonyban a Sötét vizek partján (Na brehu čiernych vôd: výber z modernej mad’arskej lyriky) című műfordítás kötet, amely József Attila verseket is tartalmaz. Ján Smrek nagy szlovák költő József Attila-kötete Nem én kiáltok (Nie ja volám) címmel 1952-ben látott napvilágot. Ez az első önálló szlovák nyelvű József Attila versválogatás a magyar költő verseiből és műfordításaiból. Prágában 1954-ben Anna Rossová fordításában jelent meg József Jolán A város peremén című regénye (Na okraji města), mely elvétve tartalmaz József Attila verseket. Az első önálló cseh nyelvű József Attila verseskötet 1959-ben jelent meg Tiszta szívvel (S čistým srdcem) címmel. Előszót Rákos Péter írt. A válogatás több, mint 80 költeményt mutat be Vilém Závada, Kamil Bednář, Ladislav Hradský fordításában.

„Nádass József 1961 szeptemberében Prágában tart előadást és felidézi az 1936–37-es éveket, midőn József és Straka közösen fogtak bele Jan Kohout Júniusi fellegek című művének fordításába s megemlíti, hogy e két év alatt a csehszlovák és magyar lapokban több írás jelent meg a másik nép irodalmáról és művészetéről, mint a megelőző és rákövetkező másfél évtizeden át együttvéve.” (Szántó György, József Attila költészete Csehországban, A Hét, 1973/2, 370.)

Folytatás:
Vilém Závada, Ján Smrek és Emil B. Lukáč József Attiláról

Írta és a képeket készítette:
Dr. Ondrejcsák Eszter

Az MTA KIK Kézirattár tulajdonában álló fotókat készítette: Láng Klára és Horányi Károly.

Az összefoglaló az International Visegrad Fund és a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával jött létre.