Gyászhír

Búcsú Saphier Máriától (1948-2018)

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy társaságunk alapító tagja, Saphier Mária március 11-én elhunyt.

Sokoldalú volt az érdeklődése: az összefüggések fölismerése, az alkotás élménye késztette a tudományos kutatásra. Örömmel írt a szívéhez közel álló témákról. A név, mint spirituális energia című előadását, valamint A Könyv teste. A könyv mint kultúrtörténeti foglalat című írását 2007-ben Társaságunk tagjaival is megosztotta. Konferenciáinkon szívesen beszélt Radnóti Miklós- és Szerb Antal-kutatásairól. Nemcsak a József Attila Társaság szellemiségét érezte magáénak, de a Művészet és pszichoanalízis című, tudományos ismeretterjesztő sorozatunk moderálásába is örömmel bekapcsolódott.

Mária kutató szellemének köszönhető, hogy fölfedezett egy helyet az Irodalom és szocializmus című József Attila-előadás egyik szövegváltozatában, amelyet a költő Kertész Manó egyik könyvéből idézett. Tverdota György véleménye szerint, ha nem figyel föl erre a forrásra, azóta sem tudnánk róla. Ilyenformán Mária a József Attila prózai műveinek készülő, új kritikai kiadásában is közreműködött.

Okos, lelkes lényéről Veres András – aki éveken át a tanára volt – a következőképpen emlékezett meg: „Nemcsak lelkes tanítványom volt, hanem hallatlanul érzékeny és – talán ezt kellene leginkább kiemelni – fölöttébb komoly ember. Mindent halálosan komolyan vett, bármiről volt szó. Mosolyogni gyakran láttam, nevetni alig. Időnként ironizáltam, kötekedtem vele, annyira kirítt a környezetéből. Kiderült, hogy a képzőművészethez nagyon ért, jól ismerte a 20. századelő polgári radikális mozgalmát és kultúráját. Kedves, szenzibilis, művészetrajongó, finom jelenség lelke lobbant el most, amit a sors nagy igazságtalanságai közé sorolok. Csak az vigasztal valamelyest, hogy megkíméltetett a további szenvedéstől.”

Mária tiszta erkölcsisége, szakmai maximalizmusa és embersége követendő példa marad számunkra.

Ő maga azonban pótolhatatlan.

V. A.