A József Attila Társaság évnyitó Attila-napi köszöntője, 2017. jan. 6.

Tverdota György, a JAT elnöke így köszöntötte a JAT tagjait:

Az irodalomtörténész munkahelyi ártalmai közé tartozik, hogy a jelen állapotok jellemzése során történelmi analógiák tolakodnak emlékezetébe. Engem a mai helyzet, az Attila névnapot 2017 elején ünneplő József Attila Társaságot körülvevő kontextus, a húszas évek végének a kettészakadt irodalomról szóló vitájára emlékeztet. Akkor a modern irodalom mozgalma, a Nyugat állt szembe az Akadémiával, a Társaságokkal, ma a megosztottság más kontúrokat ölt. Különös öröm ebben a nyugtalanító szituációban, hogy nem kell elmúlt évünket egyedül, elszigeteltségben mérlegre tennünk, és terveinket is kompetens intézményi vezetőkkel oszthatjuk meg. Olyan embereket, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőit hívtuk meg rendezvényünkre, akik befogadták Társaságunkat, székhelyet biztosítottak számunkra több éven át, szíves szóval voltak irányunkban, s az otthon melegét nyújtották nekünk. Büszkén kijelenthetjük, hogy ezt a jóindulatot szakmailag magas nívójú, tudományosan hiteles teljesítményekkel igyekeztünk meghálálni.

A múzeum vezetésében végbement változások annyi és olyan fontos folytonossági elemet tartalmaznak – ezekre itt szükségtelen külön is emlékeztetni –, hogy reménykedhetünk abban, hogy az E. Csorba Csilla által vezetett fontos kulturális intézmény Prőhle Gergely főigazgatósága alatt is töretlenül támogatni fogja törekvéseinket. Ha van pillanat, amikor évnyitó köszöntőm alatt érdemes poharainkat összecsendíteni, akkor ez a mozzanat most elérkezett. Köszönjük E. Csorba Csillának az itt termékenyen eltölthetett évek számunkra kedvező gyakorlatát, amelynek folytán a Múzeum és a Társaság együttműködése bőségesen kiterjedhetett a rendezvényeink alkalmainál jóval szélesebb körökre, könyvtári kutatásra, kéziratok rendezésére, fiatalok közös kinevelésére, és még sorolhatnám a részleteket. Másrészt bizakodással és várakozással fordulunk Prőhle Gergelyhez, akinek a kultúrával való bensőséges kapcsolatát jól ismerjük. Alapvető előfeltétele ez az otthonosság az irodalom, a művészetek, a művelődés kérdéseiben annak, hogy a jövőbeli együttműködésünk gyümölcsöző legyen egy olyan világban, amelyben a József Attila gondolkodását és költői ihletét mélyen átható marxi és freudi szellemiség, a közösségi elkötelezettség és a szabadság iránti igény, a kultúrával szemben magasra emelt mérce olykor megtűrt idegen testként, szervetlenül látszik tengődni.
A József Attila Társaság a költő örökségének ápolása céljából alakult, de ez a 2003-as megalakulás nem légüres térben történt, hanem azért szerveződtünk meg, hogy a 2005-ben bekövetkezett születési centenáriumot a költészetet szerető közvélemény méltó módon ünnepelhesse meg. A jubileumi év előkészítéséből, megszervezéséből és lebonyolításából az akkor még számos, azóta elveszített kiváló és tevékeny tagunk: Beney Zsuzsa, Szőke György, Szigeti Lajos Sándor, Fejtő Ferenc, Németh G. Béla, a költő unokahúga, Makai Zsuzsa és mások jóvoltából a Társaság alaposan kivette a részét. Iskolai szavalóversenyek, vetélkedők zsűrizésétől, a párizsi UNESCO-val való kapcsolatfelvételen, a síremléktervek zsűrizésén, zenei programok szervezésén át tudományos konferenciák lebonyolításáig, a József Attila Társaság a költőt érintő ügyek mindeneseként igyekezett eljárni. A különleges, egyszeri alkalom ezt a szerepvállalást lehetővé tette. A jubileumi év letelte után, kevésbé konjunkturális feltételek között profilunk egyszerűbbé vált.
A Társaság egyik erőssége kezdettől fogva az volt, hogy intellektuális téren messze az átlag fölött álltunk. Egyetemi tanárok, vezető kutatók, a magyar és nemzetközi tudományos és szellemi élet jelesei tevékenyen vettek részt programjaink megvalósításában. A szélesebb közönséggel való közvetlen kapcsolattartás hosszabb távon túl nagy tehernek bizonyult számunkra. Amikor szükségét éreztük, hogy József Attilával kapcsolatos közügyekben hallassuk a hangunkat, például a költő szobrának a Kossuth-térről történő eltávolítása elleni akcióban való részvétel esetében, nem mulasztottunk el álláspontunk képviseletét. De a mindennapos szervező munka végzésére fordítható erőink szűkös voltát felismerve, igyekeztünk jó kapcsolatokat ápolni más, ezen a téren könnyebben és gyakorlottabban és ügyesebben működő intézményekkel, elsősorban a Petőfi Irodalmi Múzeummal, de más kulturális szervekkel is. Így termékeny együttműködés alakult ki a Ferencvárosi Művelődési Központtal, a Gát utcai emlékházzal, a ferencvárosi Medáliák körrel, az Angyalföldi Művelődési Központtal, a József Attila Színházzal. A József Attila kultusz ápolásáról így nem kellett lemondanunk, de figyelmünket mégis inkább a költő utóéletét érintő szakmai kérdésekre összpontosíthattuk.
Egyetemi oktatóink, kutatóink, doktoranduszaink, egyetemi hallgatóink révén elsősorban a József Attila utóéletnek a tudomány, a filológia terén történő műveléséből vettük ki a részünket. Így vált a József Attila Társaság programjainak zászlóshajójává az a vállalkozás, amelynek végeredménye József Attila értekező prózai életművének a kritikai kiadás igényével történő megjelentetése lesz az előttünk álló naptári év folyamán. A munka elvégzésére az OTKA támogatása biztosította a pénzügyi alapot. A futamidő 2016. szeptember elsejével lejárt, de a nyomdai, kiadói előkészítésre 2017 augusztusáig haladékot kaptunk. A munka, amely most már így végső fázisába került, 2017 első felében szellemi erőink legnagyobb hányadát leköti. Az ezzel kapcsolatos összejöveteleinket eddig is a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartottuk, és a záró munkálatok megszervezésének, lebonyolításának a legjobb helyszíne továbbra is az Irodalmi Múzeum lenne. Erre nemcsak személyi kapcsolataink adnak lehetőséget, de a múzeumot is erre predesztinálja az a körülmény, hogy a József Attila prózai hagyatékának túlnyomó többsége itt található.
Nem csinálunk titkot belőle, hogy ennek az együttműködésnek a továbbfolytatásában vagyunk érdekeltek, amennyiben a projekt sikeres befejezése esetén újabb ciklusba kezdenénk. Az Osiris kiadó gondozásában 1995-ben megjelent első rész, a költő értekező prózájának első, 1923 és 1930 közötti korszakát feldolgozó kötet javított, a második rész szigorúbb textológiai-filológiai módszertanának a szintjére felemelt változatának elkészítése fontos feladat. S ha ezt elvégeztük, az idő közben munkába vett József Attila bibliográfia és József Attila Életrajzi kronológia elkészítése válik időszerűvé. Vállalkozásunkat a költő nem értekező, hanem inkább vallomásos prózai szövegeinek, pszichoterápiája nagy érdeklődést kiváltott dokumentumainak új kritikai kiadása koronázná meg, hozzá véve a József Attila-levelezés javított és bővített jegyzetekkel történő újra-megjelentetését is.
A Társaság szervezésében hagyományosan évente rendezünk konferenciát „József Attila és…” címmel. Az „és”, illetve az azt követő hármaspont arra utal, hogy József Attilát valamely pályatársa, mestere vagy költő utódja társaságában, relációjában, tipológiai kontrasztjában tesszük vizsgálat tárgyává. Ezeket a rendezvényeket nagyon gyakran valamely vidéki egyetemi-kulturális központban, kultuszhelyen valósítjuk meg, és ezek a helyszínek a magyar határokon kívülre is eshetnek, a kisebbségi magyar kulturális élet képviselőivel való kapcsolattartás fejlesztése érdekében. Az „és” után azonban nemcsak személynév, de valamilyen szimbolikus jelentőségű földrajzi hely is következhet. 2017 őszére, a kritikai kiadás tervezett megjelentetése utáni időpontban Bécset szemeltük ki ilyen szimbolikus jelentőségű városként. A bécsi egyetem finnugor tanszékének irodalmi részlegével közösen tervezett konferenciánk a József Attila és Bécs címet viselné, egyúttal lehetőséget nyújtva arra, hogy az 1920-as évek Bécsének a magyar kultúrában játszott szerepére is kitekintsünk, s egyúttal mozgósítsuk a német nyelvterületen József Attila iránt érdeklődő szakembereket és tágítsuk olvasói körét.
Könyvkiadási támogatást kaptunk, amelyet még bizonyos összeggel ki kell egészítenünk ahhoz, hogy az utóbbi évek „József Attila és…” konferenciáinak anyagából és a kritikai kiadáshoz kapcsolódó kiskonferenciák anyagából összeállított tanulmányválogatást megjelentethessünk. A megjelenésre váró anyag együtt van, de még át kell esnie egy alapos kiadói kritikai kontrollon ahhoz, hogy megjelentethető állapotba kerüljön. A kritikai kiadás munkálataiban való lekötöttségünk fékezi a lendületet, amellyel e kézirat kiadható állapotba hozását biztosíthatjuk. Reméljük azonban, hogy a munka jó megosztásával ennek a feladatnak a végrehajtása sem szenved majd késedelmet.
A József Attila Társaság továbbra is figyel a költő utóéletét szabályozó kultikus alkalmak, április 11., a költészet napja és december 3., a halál évfordulójának méltó megünneplésére. Ez utóbbi idén kerek évszámot, a halál 80. évét jelöli. Azon töprengünk, hogy a kései, december 3-ai időpontban, tekintettel a temető nyitva tartására, megemlékezésünkre a fiumei úti temetőben lévő családi sírnál lehetőséget tudunk-e teremteni.
Miközben az egész 2017-es év folyamán számítunk a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatására, mi magunk is készek vagyunk megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy a múzeumban elhelyezett hagyaték feldolgozásával, a Múzeum által rendezett esetleges kiállításokon vagy egyéb rendezvényeken az intézmény segítségére lehessünk. Ebben bizakodva emelem másodszor is poharam a Múzeum és a Társaság együttműködésére, boldog és eredményekben gazdag évet kívánva a PIM-nek és a JAT-nak egyaránt.

(Elhangzott a Társaság 2017. jan. 6-i évnyitó ülésén)