József Attila tekintete és A Dunánál kézirata

Fejét a fénnyel szemben kissé leszegi, így tekintete homályos marad. Komoran, mégis teljes figyelemmel, kérdőn fordul felénk. „Ő tudatosan jelentőséget tulajdonított a külsejének is, mint egy színész, mérlegelte az arckifejezését is, amit az utókorra hagy majd” – emlékezett rá Vágó Márta. 1934 végén jelent meg Medvetánc című kötete, 1935 januárban a Baumgarten Alapítvány jutalmában részesült, tavasszal kezdett új pszichoanalitikusához, Gyömrői Edithez járni.

József Attila 1936. május közepén írta A Dunánált a Szép Szó Mai magyarok – régi magyarokról című tematikus száma élére. Rá jellemző módon kis híján elkésett a vers leadásával. Landy Dezső, a folyóiratot előállító nyomda társtulajdonosa a Japán kávéházban talált rá az el nem végzett munka terhével bujkáló költőre, aki az új határidőre mégis elkészült „és hozta életének talán legszebb versét […], melynek utolsó sorait látogatásom után, hevenyészetten, már csak ceruzával írta meg.”

KEMÉNY Aranka és TÖRÖK Sándor Mátyás szövege teljes terjedelemben

a Petőfi Irodalmi Múzeum Szakmai Blogján olvasható