„A renegát”
József Attila és a fasiszta kommunizmus
A Szép Szó 1936. októberi számában jelent meg József Attila Világosítsd föl című verse. Benne az elhíresült sorokkal: „És vígasztald meg, ha vigasz / a gyermeknek, hogy így igaz. / Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét – / mivelhogy rend kell a világba, / a rend pedig arravaló, / hogy ne legyen a gyerek hiába / s ne legyen szabad, ami jó.”
A vers keletkezésekor költő már túl van mozgalmi korszakán. Otthagyta a kommunistákat, visszatalált a kommunizmusért elhagyott liberalizmushoz és liberális barátaihoz. Túl van a nemzetiszocializmus leírta rövid intervallumon és intermezzón (1933) is, amikor is egy korábbi korszakához, a barthás mozgalom eszmeiségéhez talált vissza (1929-1931 és 1932-1933). 1935-ben a Szép Szó liberális gondolatvilágában az új szocializmus eszménye mellett szállt síkra, míg eljutott 1936-ban a kommunizmust fasizmussal rokonító – vagy azonosító – kijelentéséig.
József Attila gondolkodói alkata az értelmiség azon intranzigenciáját képviselte, amely önálló gondolkodói teljesítményével folyamatosan értelmezte, kritizálta azokat a tételeket, filozófiákat is, amelyek számára elfogadhatóak voltak, s nemcsak azokat, amelyeket valamilyen szempontból idegennek érzett. Ez történt a kommunizmus filozófiája esetében is. Érdemes tehát végigkövetni a folyamatot (ha terjedelmi okok miatt röviden is), hogyan jutott el a hithű kommunista József Attila odáig, hogy elutasítsa a „megvalósult” kommunizmust. Hogyan jut el egy értelmiségi addig, hogy „renegáttá” váljon, ahogy József Attilát mozgalmi elvtársai stigmatizálták?
N. Horváth Béla tanulmánya a KORTÁRS irodalmi és művészeti folyóirat 2025 júliusi-augusztusi szám 90-97. oldalán jelent meg.
Bővebben: ITT