Anton Straka fordításai

František Halas: Anyókák – József Attila és Palotai Boris javításaival

Anton Straka (1893-1945) csehszlovák kultúrattasé magyar nyelvű lírafordításai közül legkiemelkedőbbnek František Halas Anyókák (Staré ženy) című hosszabb költeményét tartjuk, amelyen Palotai Boris és József Attila végzett javításokat. Straka más kisebb Halas-fordításaitól (Dal – Píseň, Kislány a patakon – Děvčátko na řece, Szeszély – Rozmar) ezt a művet a kidolgozottság foka különbözteti meg.(1)

Straka nyersfordításait a stilisztikai-formai csiszoltság, a verstani pontosságra törekvés, a szóhitelesség jellemzi. Kivétel nélkül mindig az eredeti mű maximális tartalmi és formai visszaadására törekedett. Ha szükségét érezte, elkérte a költőktől a műfordításra kiszemelt költemény metrikus képletét, vagy ő maga jegyezte le azokat a piszkozatba, a verssorok mellé vagy alá. Sok ilyen alakuló fordítás maradt fenn, leginkább a cseh nyelvű kiadatlan Új magyar lírai antológia (Nová maďarská poésie) című válogatás darabjai közül. Az 1936-ban megjelent Cseh és szlovák költők antológiája versein is azért tudtak a magyar költők a nyersfordításai után dolgozni, mert a szlovák nemzetiségű Anton Straka kiválóan ismerte a magyar, a cseh és a szlovák nyelvet, és precíz, igényes ember volt.

Halas a Staré ženy című szuggesztív erejű litániát(2) 1935-ben adta ki önálló kötetként František Borový kiadóvállalatánál. Csakúgy, mint sok más versének, ennek is a halál és az anya a központi motívuma. Soraiból együttérzés csendül ki az elesettek, szegények és idősek iránt. Létrejöttéről Halas árul el pár fontos információt, amelyet magyar nyelven Szántó György idézett fel Straka és Halas kapcsolatával foglalkozó cikkében. A következőket mondta Halas:

„A Staré ženy …talán a legismertebb kötetem. Stará žena is lehetett volna a címe, mert a tavaly kilencven esztendős korában elhúnyt nagyanyám arca van sorai mögött.” Majd néhány sorral alább: „Egyszer egy vasárnap délután előzőleg valami csodálattal teli beszámolót olvastam egy metafórákat sziporkázó költőről; mosolyogva kezdtem bele az egyetlen témára – az öregasszonyra – írt metafórák sorába. Rengeteg lett belőle; egy részüket azután áthúzogattam s öt oszlopba csoportosítottam – kéz, arc, haj, szem, öl –, és két órán belül készen is volt az egész. Nem tulajdonítottam annak a költeménynek nagyobb jelentőséget. Közzétettem a Kvart-ban(3), s aztán már nem törődtem vele. Később jöttek a Borový Kiadótól, nincs-e valamim; a Staré ženy jutott eszembe s felajánlottam nekik, csinálhatnának belőle valamilyen bibliofiliát. Máig sem értem a sikerét. Féltem, hogy szentimentalizmust látnak benne. Ámde a Staré ženy mégsem ama véletlen indítékból jött létre. Ama hosszú, magányos vasárnap délutánok szomorúsága s azok az öregasszonyok az ablakokban, mind ez sokáig motoszkált bennem. Mindig, amikor ilyen idős, nemegyszer kolduló asszonyt látok, arra gondolok: hol vannak a gyerekei? Mindig bizonyos vagyok benne, hogy voltak gyermekei. S aztán egész gyermekkoromban egy idős nőnél nevelkedtem.(4) Én tudom, mi az, hogy öregasszony…”(5)

A cikkben továbbá Věra Straková (szül. Langerová) színésznőtől, Anton Straka feleségétől idézi Szántó, hogy ő figyelt fel 1934-ben vagy 1935-ben (már nem emlékszik pontosan) erre a versre a Lidové noviny című cseh lapban, s annyira megtetszett neki, hogy szerette volna, ha a „péntek estiek” (Szabó Lőrinc, József Attila, Illyés Gyula stb.) is megismerik, ezért került sor a férje fordítására.(6) Szántó elmondja azt is, hogy Halas művének ez idő szerint több cseh kiadása és idegen nyelvű fordítása ismeretes, és a Strakáé 1936-ban a német (Die alten Frauen, ford. Paul Eisner, 1936) és a francia (Les Vieilles femmes, ford. Hanuš Jelínek, Jean Pasquier, 1936) után következett.(7) – Szántó itt pontatlanul emlékszik a megjelenés évére.

Straka magyar nyelvű Anyókáját időben valójában megelőzte egy másik, a Vozári Dezsőé, aki 1936 májusában már publikálta saját fordítását a Magyar Újságban, Öreg asszonyok címmel.(8) Tudjuk, hogy Straka figyelmét ez a közlés nem kerülte el, hiszen május 16-i Szabó Lőrinchez címzett levelében ekképpen vall: „megismerkedtem Vozáryval, aki szintén sokat fordított szlovák költőkből. (…) Vozáry nem régen jelentette meg Halas: Anyókák c. versének fordítását, összehasonlítottam az eredetivel s felületesnek találtam.”(9) Ebből azt hihetnénk, a rövid időn belüli újabb magyar kiadás másik oka az volt, hogy Straka Vozári átültetését nem tartotta megfelelőnek, azonban ő már 1935-ben hozzálátott a munkához. Ezt Palotai levele és a „Zilahy dedikáció” bizonyítja.

A Straka családdal baráti viszonyban álló Palotai Boris író 1936. január 13-án kelt kassai levelében foglalkozik a verssel és javítási javaslatokat tesz:

„Az Anyokákat lefordítottam, Erzsi(10) épp most mondja hogy már nem aktuális. Nem baj azért elküldöm, a vele való foglalkozás mindenképpen örömet okozott nekem s igazan szép perceket töltöttem az Anyókákkal. Az ön fordítása valóban oly szép és költői hogy egészen elbűvölt engem is, és voltak hosszú szakaszok ahol egyáltalán nem változtattam rajta. Néhány kifejezést azonban nem talált el pontosan, ugye nem haragszik ha csekély képességemmel segitségere sietek. Igy az első részben: szédülések pitvarait írtam előszobácska helyett mert előszobácska nem költöi kifejezés, és pitvar az a szívvel összefüggő elöszobácskát is jelenti, tehát a szédüléssel rokon, azonfelül az előszoba fogalmát is fedi. Továbbá erek ágyásai = értelmetlenség mint fogalom és mint szó. Erek melegágyát írtam helyette Megrongált jogarok helyett árbocokat írtam mert žezla a Rank szótár szerint jogart, árbocot jelent és az elöző sorok vitorláról szólnak, tehát a kép törvényszerűen csak árbócba és nem jogarban folytatódhat. Az se nagyon állhat meg hogy »senki nem nedvesíti olvadásukban ajakát«. Itt az olvadás csak átvitt értelemben elfogadható, és valami szétbomlást vagy fényt jelenthet esetleg szétomlást… Én az egész könyvet leforditottam, s hacsak saját szórakoztatásomra csináltam, akkor is megérte az időt és fáradtságot.”(11)

A levélhez csatolt fordításból két lapra gépelve a költemény egy-egy részlete maradt fenn:

Anyókák.
—————-

žezla = nemcsak jogart jelent hanem árbocot is
a Rank szótár szerint s miután itt az elöző képben vitorla
van csak árboc lehet a kép folytatása

(1. oldal)

Anyókák haja
szégyenlős kis fonatok
szürkén illatozók
anyókák haja
kihunyó fejek ritka füstje
áttört sisakok
ünnepségek megmaradt hamúja
zászlók rojtja
olvaszthatatlan ezüst
fejrehúzott szemfedők
halál hozománya
fésűk gyásza
foszlott csipkék
múlandoság fehér szemérme

Anyókák haja
már nem pattogzik a simogatásnál
senki nem rejti beléjük arcát
senki nem mártja fényükbe ajakát
senki meztelenségét nem födi
senki vágyát nem ébresztgeti
anyókák haja
szél fel nem borzolja
szerelem szét nem zilálja
csak vékony vonó lenne belőlük
a temetési melódiához
anyókák haja.

(2. oldal)

A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található, JA.626 jelzésű fennmaradt forráson(12) látjuk, hogy Straka Palotai javítási javaslataiból kettőt fogadott el. Zöld tintával vannak áthúzva a korábbi szavak: előszobácskái, ágyasai, melléjük írva Straka kézírásával: pitvarai, melegágya. A jogarok szó változtatás nélkül áll a papíron, a senki nem nedvesíti olvadásukban ajakát pedig a következőképpen íródik: senki nem nedvesíti olvadásukban az ajkát. Ezek a szavak 1937-ben, a Szép Szó folyóirat októberi számában, és az ezt követő könyv alakban megjelent közös Prager-Szép Szó kiadásban(13) úgy szerepelnek, ahogy itt jeleztem. Az idézett verssort viszont megváltoztatta József Attila a következőre: olvadásukban senki sem nedvesíti meg ajkát, és a szerkesztőség így közölte le.

A Budapesten kelt 1936-os keltezésű gépiraton Anton Straka zöld színnel, József Attila arany színnel és ceruzával, illetve feltehetően egy sor esetében (melyet a mult nehéz függönye takar) fekete színnel jegyezte le javításait. Ha összevetjük ezt Palotai gépiratával, és a megjelent forrásokkal, amelyek szintén több helyen mutatnak egymástól eltérést, látni fogjuk, amint a szemünk előtt alakul át a jól sikerült fordítás egy csodálatos lüktetésű költeménnyé. Végső soron így azt mondhatjuk, József Attilának a műfordítás kialakításában majdnem olyan szerep jutott, mint Strakának, mert míg Straka a szóhűség elvét vallva adta vissza az eredeti kifejezést akkor is, ha az nem mindig volt költőinek nevezhető, addig József Attila stilizálást hajtott végre, s e két folyamat nyomán a műfordítás a legsikerültebbé, leghatásosabbá vált Straka összes lírai átköltései közül.

Nézzük meg a vers kezdetének alakulását, az első, a javított, illetve publikált változatait:

szomoru vasárnap délután
szomoru anyókákkal
kik tipegnek az ablakhoz
szőnyegbe taposott régi ösvényen                  
régi ösvényen
az asztal és az ágy között
a tükör és a fényképek között
a szék s a műpálma között

majd az ablakrámára támaszkodva
néznek le az uccára
innen a vasárnapdélutánok
vigasztalansága

(Szabó Lőrinc könyvtára)

szomoru vasárnap délutánok
szomoru anyókákkal
kik szőnyegbe taposott régi ösvényen
régi ösvényen
az asztal és az ágy között
a tükör és a fényképek között
a szék s a műpálma között
odatipegnek az ablakhoz
odatámaszkodnak a párkányra
nézni az uccát
szomoru vasárnapdélutánok
vigasztalansága

(PIM K., JA. 626)(14)

szomorú vasárnap délutánok
szomorú anyókákkal
kik szőnyegbe taposott régi
                               ösvényen

régi ösvényen
az asztal és az ágy között
a tükör és a fényképek között
a szék s a műpálma között
odatipegnek az ablakhoz
odatámaszkodnak a párkányra
nézik az uccát
szomorú vásárnap délutánok
vígasztalansága

(Szép Szó, 236. old.)

szomorú vasárnapdélutánok
szomorú anyókákkal
kik szőnyegbe taposott régi ösvényen

régi ösvényen
az asztal és az ágy között
a tükör és a fényképek között
a szék s a műpálma között
odatipegnek az ablakhoz
odatámaszkodnak a párkányra
nézik az uccát
szomorú vasárnap délutánok
vígasztalansága

 (Prager-Szép Szó, 5-6. old.)

A PIM K. forráson, az első lapon, a papír felső szélén Ignotus Pál ceruzafeljegyzései láthatók a sorkihagyásokról a nyomda részére. Alatta Straka által gépelve a szerző neve és a mű címe foglal helyet: františek halas és anyókák. Ezt ceruzával áthúzták, és a cím első betűjét nagy A betűre módosították, valamint az utolsó oldalon tüntették fel ezeket a nyomda számára ceruzával: František Halas – verz. kurz. és Fordította: Sztraka verz. kurz. A folyóiratban a mű végén ez így szerepel: FRANTIŠEK HALAS és Fordította: STRAKA., a könyvecske esetében pedig: františek halas és anyókák, illetve: magyarra fordította anton straka. Megtalálható még a PIM K. kéziraton Straka zölddel írott aláírása is az utolsó oldalon, a vers alatt.

Úgy, mint a Szabó Lőrinc könyvtárában levő első változat, ez a forrás is 25 darab külön papírra íródott. A Szép Szó októberi számában a 236–238 oldalon olvasható mű azonban más szerkezeti felosztású, mint az Eugen Prager-féle kiadásnál. Az egyes sorok szerkezete a tördelés miatt változott meg. Néhol azonban hiányoznak a sorok közti szünetek, ami már figyelmetlenségből ered. Például:

anyókák arca
régi érintések elfakult árnya
elveszett csókok árnya
megadás tája mely szétmállott
a könnyek savától
anyókák arca
anyókák szeme
anyókák keze
anyókák haja
anyókák öle
anyókák arca

Ennek az lehetett az oka, hogy az eredeti legépelt versszakok két lapra íródtak, és a szerkesztők nem minden esetben vették észre, hogy az egyes sorok között szünet áll; úgy tűnik, nem rendelkeztek az eredeti cseh verssel, s nem volt összehasonlítási alapjuk. Ennél nagyobb hibát ejtettek a szerkesztés alatt akkor, amikor a 17. oldalon álló egész versszakot a 10. utánra helyezték be, a 11. helyett, és így a 16.-at a 18.-ik követi. Egy vessző is található a nincs emlék nincsen álom szóösszetételek között. A PIM K. forráson ezek még megfelelő rendben állnak.

Ezeket a hibákat a könyv számára kijavították, valószínűleg Straka kérésére. A fordító viszont egy-két helyen gépelt le rosszul szavakat. Jó példa erre a vers első sorában elhelyezkedő vasárnapdélutánok szó, amit Halas helyesen írt le (odpoledne nedělní). A Szép Szóban a szerkesztők ezt vasárnap délutánokra módosították (a PIM K. forrásnál ez a javítás nincs jelölve), de a könyvben mégis vasárnapdélutánok szerepel. A mű végén az utolsó szó is ez, a PIM K. kéziraton vasárnap délután–ok-nak írva, de a két megjelenési helyen: vasárnapdélutánok. Említést érdemel továbbá az is, hogy gépelésnél néhol az ékezetek sincsenek helyesen írva az írógép billentyűzete miatt, viszont ezekben az esetekben a szerkesztők számoltak a problémával, és jól közölték le a betűket (pl. vigasztalansága helyett vígasztalansága).

A PIM K. forráson egyébként is látszik, hogy a javítások nem egy időben készültek. Először Straka javításai kerülhettek fel a gépiratra (Palotai megjegyzésein kívül az alábbi szavak: szószólók, tönkrement, szét nem zilálja, melyeket tőle vett át), majd József Attila aranyszínű javításai, később ceruzajegyzései. Ez a folyamat leginkább a mű utolsó előtti során vehető észre, az óh ti szavakon, ahol az ó betű arannyal, a többi pedig ceruzával van jelölve. A Szép Szóban a verssornál hiányzik az óh ti. Mindebből arra lehet következtetni, először a lap számára készültek a bejegyzések, majd pedig kicsivel később a könyv számára.

A könyvforma felelős kiadója Nádass József volt. Címlapján egy öreganyóka látható, amit Székely Kovács Olga rajzolt. Kiadási év nem szerepel a kötetben. Szalatnai Rezső a megjelenés évét 1937-re datálja A cseh irodalom történetében. Szántó György cikkében ugyancsak egy első kiadású példányról ad hírt, amelyet Halason kívül a Szép Szó szerkesztőségének tagjai (Remenyik Zsigmond, Nádass József, Fejtő Ferenc és Ignotus Pál) dedikáltak csehszlovákiai útjuk során, 1937. október 20-án, s amely a cikk írásakor Straka hagyatékában volt található. A könyv megjelenését így – a cikk és a Straka-hagyatékban fennmaradt „Szép Szó-levelek” alapján – októberre tehetjük.

Nem sokkal azután, hogy megjelent a Straka fordította Anyókák, egy kiváló ismertetés jött le a Korunkban Gaál Gábortól, a folyóirat akkori szerkesztőjétől, amiben 1938-ra teszi a versfordítás publikálását. Dicséri benne Halas költészetét és Straka munkáját:

„Hogy ugy mondjam a Fr. Halas vers »tartalma« a verset verssé tevő megfoghatatlanság, s ez is olyan intenzitással, hogy ez a fluiditás már tárgyiasodik és sorsábrázolássá lesz. Az Anyókák eleinte csak hangulati kép a szomorú vasárnap délutánok szomorú anyókáiról, amint azok az asztal és az ágy közén az ablakhoz tipegnek és nézik a vasárnap délutáni ucca vigasztalanságát. Csak halvány kép eleinte; pár sor; de azután jönnek az egyre mélyitettebb vonatkozásokba süllyesztett képek ugyanazokról a mozdulatlan vigasztalatlanságban tipegő anyókákról, egyre sodróbb, egyre fájdalmasabb hangsulyokkal, egyre magasabbra emelve visszafordithatatlan sorsuk hangulati valőrjeit, végig ugyanazokban a szaggatott, rövid strófákban, interpunkció nélkül szakadatlanul. A hangulat, ami az első sorokban rálehelt az olvasóra, mind áthatóbb és mélyebb, már hinárosan vonz, fokozása mesteri, a végén már nem is hangulat, mert tárgyiasult, hanem kitérithetetlenül belénk zsongott élmény minden valahai hasonló eszméletünk szomszédságával együtt, szinte lirai-szociális rajz, aminek a vigasztalanságából ugyanugy kimutathatók a társadalmi-történeti vonatkozások, mint a lírai »örök« jegyek. Hogy a vers így átelevenedik az a költőn kivül a forditó bravurja s ez a bravur annál szebb, mert Anton Straka, a forditó anyanyelvéről hozta át magyarra.”(15)

Nádass az Anyókákkal kapcsolatban Szántó Györgynek pár hónappal elhunyta előtt adott választ arra a kérdésére, miért nem fordította ezt is Szabó Lőrinc, mint a többi 1936-os antológiába beválogatott Halas-verset. Nádass József szerint „A költemény szerkezete, kifejezési eszközei nagy gondot okozhattak Strakának. Megszoktuk tőle, hogy nyersfordításai is igényesek, színvonalasak. Így volt ez az Anyókák-kal is. Szabó Lőrinc látta a fordítást, de nem vállalkozott az átköltésére, mondván, hogy ettől jobbat úgy sem csinál belőle. Strakáék költő-barátai csak a kis könyv megjelenése után tettek maguknak szemrehányást, hogy a költemény egynéhány sora azért mégis csak csiszolásra szorult volna…”(16)

Szabó könyvtárában, a Tvář című kötetben megtalálható az Anyókák gépelt iratának első változata a 14–15 oldal közé helyezve, melyen Straka még nem hajtott végre javításokat, utolsó oldalán ajánlással: „fordította és Zilahy Lajosnak igaz tisztelete és nagyrabecsülése jeléül felajánlja Straka Budapest, 1936. jan. 2. –”. Ebből úgy tűnik, Straka elsőként a Magyarország című lapba szánta a fordítást, melyet ekkor Zilahy vezetett, mellette pedig segédszerkesztői feladatokat Szabó Lőrinc látott el.

Lehetséges, hogy a Straka-hagyatékban megtalált két újságkivágás egyike ebből a lapból származik, de ez biztosan nem állapítható meg, mert az újságkivágásokon csak a szöveg olvasható, a lap neve és a megjelenés ideje, az oldalszám nem. Az egyik, „CSEHSZLOVÁK KÖLTŐK”. „FRANTIŠEK HALAS: Anyókák” címmel a fordítás első nyomtatott leközlése lehetett, abból ítélve, hogy egyezik a Szabó Lőrinc könyvtárában levő szöveggel, és még József Attila javításai nélkül állnak itt a verssorok. A másik újságkivágástól, mely „FRANTIŠEK HALAS VERSE: ANYÓKÁK” címmel szerepel az újságban, az különbözteti meg, hogy előbbiben egy szó kérdésként szerepel, mert Straka nem tudta eldönteni, melyik szó a leghelyesebb fordítása az eredetinek, így: „elmúlás írása (jegyzetei?)”, míg a másodiknál a „jegyzetei” szó el van hagyva. 

Strakának a Szép Szó szerkesztőségével folytatott levelezése adhat támpontot ahhoz, hogyan is alakulhatott ki végleges formájában a mű. 1936. május 24-én írja Straka Prágából József Attilának, hogy „Dr. Totis(17) azt mondta, hogy Ti (a Szép Szó) esetleg kiadnátok Halas: Anyókáit. Mutattam Neked Pesten. A végleges szöveg Márkus Aladárnál(18) van Pesten. Irok neki, hogy keressen veled érintkezést ebben a dologban.”(19)

December 28-án Nádass azt adta hírül Strakának, hogy „A Halas-vers most már a »Szépszó« részére József A.-nál van. Már tudom is véleményét: közölni szándékszik, csak a vers hosszusága miatt meg kell várni az alkalmas időpontot.”(20) 1937. augusztus 18-án ugyanő írta, hogy „Attila idegileg nagyon rossz állapotban most szanatóriumban fekszik. Ennek az a következménye, hogy a nála levő Halas forditásodat nem tudjuk elővenni. Egyelőre még bizonytalan tiz napig, vagy két hétig tart-e, amig vele ezekről a dolgokról tárgyalni lehet és megkérdezni, hol a kézirat stb. Igy tehát az októberi számban csak abban az esetben jelenhetne meg, az »Anyókák«, ha egy másolatot sürgősen elküldenél. Mi itt pár szükséges javitást elvégeznénk, a javitott kéziratot én elhoznám Prágába, megmutatnám neked és aztán Pestre visszaküldve kiszednék. Akkor beszélhetnénk a különlenyomatról is. – Egyébként remélem, hogy Attila szept. közepére rendbe jön és az októberi utazásban minden bizonnyal részt vehet.”(21)

József Attila azonban betegsége miatt, mint tudjuk, nem vehetett részt a csehszlovákiai irodalmi előadó körúton, december 3-án pedig elhunyt Balatonszárszón.(22) Fejtő Ferenc 22-én írt Strakának, megköszönte a Szép Szó szerkesztőségéhez küldött részvétlevelét, amely kifejezi József Attila és Straka mély baráti kötelékét is: „Nagyon köszönjük megható soraidat, amelyeket József Attila halála alkalmából intéztél hozzánk. Tudjuk, hogy Téged nagyon szeretett s mindig a nagyrabecsülés hangján szólt Rólad. (…) Következő számunkat teljes egészében József Attila emlékének szenteljük. Reméljük a következő hónapokban meg tudjuk majd valósítani tervünket, hogy a Szép Szó egyik számában vendégül lássunk néhány kiváló írótokat, mint azt Veled megbeszéltük.”(23) Nádass József december 25-én, József Attila halála után jelezte Strakának, hogy a Szép Szó megkapta részvétlevelét, és ígéri, hogy néhány Anyókákat a napokban fog küldeni a számára.(24)

A Kislány a patakon című, Szabó Lőrinc könyvtárában megmaradt gépiratot tudomásunk szerint nem hozta nyilvánosságra a kultúrattasé, valószínűleg azért, mert az Anyókák sorainak javításakor Palotai Borissal erről a költeményről is beszéltek, aki épp a cseh költőnek ezen a versén dolgozott 1936. januárjában. Strakának elküldte ezt a verset levele mellékleteként, aminek formáján remélte, már nem kell változtatnia.

Palotai Boris az Anyókák lefordításával teljesen végzett akkor, amikor megtudta testvérétől, Erzsitől, hogy Straka is elkészítette a maga változatát, amit ő annyira szépnek talált, hogy utána ezzel a verssel tovább már nem foglalkozott. A Kislány a patakban címmel elkészített Halas-fordítása(25) viszont Straka segítségével megjelent a kolozsvári Független Újság 1936. június 20-i számában.

ONDREJCSÁK ESZTER

Folytatás: Anton Straka és Palotai Boris Halas-fordításai (Dal – Píseň, Kislány a patakon – Děvčátko na řece, Szeszély – Rozmar)

A tanulmány magyar nyelven 2017-ben az Ungvári Nemzeti Egyetem NORTIA: A Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszék Tudományos Kiadványban jelent meg (1. sz., 101-119. old.). Szlovák nyelven a Szlovák Tudományos Akadémia Slovenská literatúra című folyóiratában kapott helyett: Halasove básne v preklade Antona Straku I., ford. Attila Merva, 2017/2, 135-151

A képek az Anton Straka-hagyaték részét képezik és az MTA KIK Kézirattárának tulajdonában állnak. Digitalizálta: Láng Klára, Horányi Károly.

A tanulmány írója a dolgozat megjelenésekor „Anton Straka élete és munkássága (1893-1945)” címmel a Tempus Közalapítvány Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjban részesült.

JEGYZETEK

(1) A szöveg alapját a Szabó Lőrinc magánkönyvtárában felelhető könyvek és ezeknek lapjai között megtalált versek és levelek képezték: Halas, František, Anyókák, ford. Straka, Anton, Budapest-Pozsony, Szép Szó-Prager, 1937, 29 p. („Szíves megemlékezéssel és igaz barátsággal ajánlja Anton Straka Praha XIX., Velflíkova 4.”); Halas, František, Tvář, Praha, Družstevní práce, 1931, 42 p. (Ajánlás: „Básniku L. Szabóvi vřele a na památku jedného setkání v „Poesii” jeho F. Halas. Praha, 26./ 1. 33.”) A kötetben levélboríték Szabó Lőrinc Németvölgyi út 6. szám alatti lakásához Prágából, 1933. 1. 30.-i postai bélyegzővel, hátoldalán Halas „Orbis” könyvkiadói címével ellátva, egy cseh nyelvű kéziratos levél kíséretében. Egy levél 1933. febr. 24. keltezéssel Anton Strakától Szabó Lőrinchez, Straka aláírásával ellátva, és egy hozzá tartozó gépirat melléklet: Straka Halas-versfordításai a kötetből (Dal, Kislány a patakon, Szeszély). A gépelt irat felső szélén a következő felirat: „/Versek az »Arc« című államdíjnyertes gyűjteményből./”. Egy gépirat: a Halas-ajánlás és a Halas-levél magyar fordítása Strakától. A 14-15 oldal közé helyezve az Anyókák gépirata, utolsó oldalán Straka aláírásával: „fordította és Zilahy Lajosnak igaz tisztelete és nagyrabecsülése jeléül felajánlja Straka Budapest, 1936. jan. 2. –”. Ondrejcsák Eszter, Szabó Lőrinc könyvtárának cseh és szlovák irodalma, Tanulmányok (Studije), 2015/1, 101-117.
(2) František Halas, 539. Ústav pro českou literaturu AV ČR, v. v. i., http://www.ucl.cas.cz/edicee/data/dejiny/hcl/dcl4/33.pdf (2020. 11. 23.).
(3) 1934-ben jelent meg a lapban Staré ženy címmel. Brabec, Jiří, A co básník: Poznámky k dílu Františka Halase, http://www.ucl.cas.cz/edicee/data/antologie/zdejin/2/brabec.pdf (2020. 11. 23.).
(4) Halas édesanyját korán elvesztette, nagyanyja nevelte.
(5) Szántó György, Halas, Straka és a magyarok, ISz, 1976/9, 847.
(6) Uo., 847-848.
(7) Uo., 845.
(8) Húsvéti szám, 20. old. Megtalálható újságkivágás formájában Straka hagyatékában a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (a továbbiakban: MTA KIK) Kézirattárában.
(9) Anton Straka levele Szabó Lőrinchez, 1936. máj. 16., Straka-hagyaték, MTA KIK, Kézirattár.
(10) Palotai Boris testvére. Palotai Boris (1904-1983) Nagyváradon született, 1919-1940 között Kassán élt. Itt végezte a középiskolát. Straka több személyes hangú levelet írt hozzá. Straka édesanyját is jól ismerte a Palotai-család. Kassán jelent meg első verseskötete 1926-ban, a Tavaszi áradás. 1946-tól több lap szerkesztője volt: Asszonyok, Népszava.
(11) Palotai Boris levele Anton Strakához, 1936. jan. 13., Straka-hagyaték, MTA KIK, Kézirattár.
(12) József Attila és Anton Straka javításai Frantisek Halas Anyókák c. verséről készült műfordításán, 1936, 1968. évi kézirattári szórvány, PIM, Kézirattár.
(13) Megtekinthető egy példánya a könyvnek a Petőfi Irodalmi Múzeumban: Halas, F., Anyókák, Szép Szó, 1937, 29.
(14) Dőlt betűvel jelöltem a ceruzajavításokat.
(15) G. G., Frantisek Halas: Anyókák. Fordította Anton Straka, Korunk, 1938/6, 564.
(16) Id. Szántó, Halas, Straka…, i. m., 848.
(17) Dr. Totis Béla nőorvos. (Patyi Sándor jegyzete.)
(18) Márkus Aladár lapszerkesztő. (Patyi Sándor jegyzete.)
(19) Patyi Sándor, József Attila leveleiből, ItK, 1955/2,225–226.
(20) Nádass József levele Anton Strakához, 1936. dec. 28., Straka-hagyaték, MTA KIK, Kézirattár.
(21) Nádass József levele Anton Strakához, 1937. aug. 18., Uo.
(22) Nádass József így adja hírül Strakának levélben a halálhírt: „…bizonyára hallottad már a rettenetes hírt, Attila meghalt. Mit szóljunk erről, mit beszéljünk. Ha Prágában leszek, majd amit tudok, személyesen elmondok.” 1937. dec. 5., Uo.
(23) Fejtő Ferenc levele Anton Strakához, 1937. dec. 22., Uo.
(24) Nádass József levele Anton Strakához, 1937. dec. 25., Uo.
(25) 4 db gépirat, Uo.