Veres András: Valachi Anna emlékére

Valachi Anna emlékére

 

Sokféle ambíció feszítette. A művészi érzékenység, a tudományos érdeklődés és az újságírói kíváncsiság egyszerre volt meg benne ‒ e nagyon vonzó, szép nőben. Nemcsak a kék szeme, fekete haja és hófehér bőre miatt csúszott félre jó néhány férfi nyakkendője, hanem a nőiességgel gyakran együtt járó nagyfokú empátia és figyelem, sőt Anna esetében a pszichológiához való különleges affinitása miatt is, ami az ő baloldaliságából következő erős szolidaritással és a mindennapi taposómalomban is kikezdhetetlen, fáradhatatlan helytállással párosult. Keveset tudok gyermekkoráról, talán a családi hátteréből fakadt, de az is lehet, hogy a lényéhez közel álló anya-szerep volt az oka annak, hogy annyira izgatták az anya-figurák, s József Attila esetében éppen ő ismerte fel elsőként az idősebb nővér, Jolán pótanyaként való működésének igazi jelentőségét.

Újságíróként ismerkedtem meg vele, együtt dolgozott feleségemmel a Magyar Hírlap szerkesztőségében. Nem akármilyen tisztelet övezte, amiért a munkájával járó állandó rohanás és a két gyermeke gondos nevelése mellett is időt és energiát tudott szakítani arra, hogy tudományos fokozatot szerezzen. Hihetetlen teherbírás jellemezte őt, bizony igen sokszor ment fel a padlásra, a költő szavaival szólva, ment serényen, bámulatra méltó szorgalommal és elszántsággal. Eleinte kevésbé érzékeltem, csak később vált világossá, hogy rendkívüli erejét részben hű társából, Horváth Dávidból, a kiváló fotográfusból merítette. Dávid portréi épp olyan kifejezőek és árnyaltak, mint Anna elemzései. Nemcsak életük alkotott harmonikus egységet, hanem haláluk is csaknem egymásba ért.

A József Attila Társaság alapításának ötlete valójában Annától eredt, és társelnökeként vett részt a megvalósításában. Bár irodalomtörténeti kutatásai szerteágazóak voltak, leginkább József Attilának a nőkkel való kapcsolata foglalkoztatta, több könyvet publikált e témakörben, kitűnő stílusban, helyenként bravúros retorikával, megejtően finom érzékenységgel és figyelemre méltó pszichológiai tájékozottsággal. Szívesen olvastam szövegeit, elsőként a József Jolánról szóló könyvéről írtam elismerő recenziót. A „Miért fáj ma is?ˮ című, a költő pszichoanalitikus iratait dokumentáló és értelmező kötetből Anna tanulmányát tartottam a legizgalmasabbnak, amely azzal a hipotézissel él, hogy József Attila nyelvileg átdolgozta, magyarította első analitikusának, dr. Rapaport Samunak az 1936 tavaszán megjelent második könyvét is. Ennek pedig baljós jelentőséget ad, hogy a könyvben jelentős szerepet játszik a freudi halálösztön, s ennek megélése olyan irányba fordíthatta a hipochondriára és utánzási vágyra egyaránt hajló költőt, ami végzetes következményekkel járt. Anna utolsó, József Attila „asszonyairólˮ szóló 2013-as könyvét társaságunk egyik rendezvényén méltattam, s azt találtam mondani, hogy jó lenne, ha hasonlóképp sort kerítene a költő férfibarátságaira, apapótló férfi-mintáira is, hogy az én nemem is elnyerje az őt megillető helyet József Attila nevelődési regényében. Milyen kár, hogy e kérésemnek már nem tudott eleget tenni.

Veres András