Báthori Csabától olvashatunk verseket, rövid prózákat, esszéket és műfordításokat is, méghozzá olyan mennyiségben, hogy attól az embernek szó szerint elakad a szava. KÁCSOR Zsolt írása.
Petőfi örökségének jelenléte a modernségben sokkal folyamatosabb és kiterjedtebb volt, mint ma gondolnánk. A Nyugat első generációját is intenzíven foglalkoztatta a Nemzeti dal szerzője. A modernség második hulláma, az avantgárd minden hagyománytagadása ellenére Petőfire hivatkozott. József Attila is ezt a hullámot lovagolta meg a szegényember-verseiben. TVERDOTA György írása.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a József Attila Irodalmi Szalon 2023. szeptember 21-i, 18:00-kor kezdődő estjére. Vendégünk: TERÉK Anna, Füst Milán-díjas költő
Társaságunk társelnökét, N. Horváth Bélát, Szekszárd díszpolgárává avatták. N. Horváth Béla a felsőoktatás Szekszárdon történő meghonosításában vállalt meghatározó szerepéért, valamint a város érdekében tett jelentős tudományfejlesztő tevékenységért kapta az elismerést.
Aki Rilkét olvas, nem egyszer vigasztalást keres. Mindenesetre a szépségen túl ma feltétlen szükségünk van arra, hogy a költészet nyelvén valaki komolyan beszéljen hozzánk. – A napokban jelent meg a Báthori Csaba Rilke-„fordítás-trilógiájának” harmadik, záró kötete a Napkút kiadónál.
„Okos bátorsága, kemény mértéktartása, működésének évtizedekre visszanyúló folytonossága páratlan a mi irodalmunkban”. A MÚOSZ Kulturális Szakosztálya programja.
Kerekasztal-beszélgetés: Művészet, (mély)lélektan és történelem Mérei Ferenc életművében címmel. A Ferenczi Sándor Egyesület, a József Attila Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezvénye.
2022-2023-ben is folytatódott a Ferenczi Sándor Egyesület, a József Attila Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) közös műhelybeszélgetés-sorozata. A 22. évad előadásai itt megtekinthetőek és visszanézhetőek. A sorozatot szerkeszti és a beszélgetéseket vezeti: TAKÁCS Mónika, irodalomtörténész.
Az írások olyan kérdéseket állítanak a fókuszukba, amelyek a költő nyelvfelfogásához kapcsolódnak, elsősorban József Attila anagrammatikus alakjaira koncentrálva, vagy líranyelvének mint performatív aktusnak az összefüggéseire.
József Attila utókorának hihetetlen, váratlan és kegyetlen fordulata, hogy verseinek tapasztalati anyaga újra szemünk elé ömlik saját életünkben, és megint pontosan az ő eszméletével felfoghatóvá és leírhatóvá durvul az a külvilág, amelyet már-már történelmi holdbéli tájnak véltünk, a múlt örök szégyenének, megszenvedett és kiokosító büntetésnek. BÁTHORI Csaba
