Egyszerre önelvű és kontextuális elemzés
Az első kötet (Tverdota György: Gondoljátok meg, proletárok I. – Az ifjú József Attila) 2021-ben jelent meg ugyancsak az Osiris Kiadónál – széles szakmai és populáris visszhanggal, amibe viták is beleértendők. (A Népszava is reflektált rá; e sorok írója pedig a Múltunk című szakmai folyóirat 2022/4. számában, illetve Nemzeti irodalom – történelmi emlékezet című 2024-es kötetében mutatta be.)
A vállalkozás monumentalitása okán is elháríthatatlan az összehasonlítás Szabolcsi Miklós akadémikus úttörő, múlt századi, négykötetes pályaképével (Fiatal életek indulója, 1963; Érik a fény, 1977; Kemény a menny, 1992; Kész a leltár, 1998; a négy kötet egybeszerkesztett posztumusz újrakiadása: József Attila élete és pályája. 1-2. kötet, 2005.). Összevetni nem valamiféle terjedelmi vagy kvalitásbeli „rivalizálásként” érdemes őket, hanem a József Attila-életmű évtizedeket átívelő elevensége miatt. Tverdota az 1970-es évektől kezdve, fiatalon kapcsolódott be a József Attila-kutatásokba és -értelmezésekbe, tisztelettel épített, és vitatkozva épít ma is egykori mentora, Szabolcsi alapozó munkásságára. A közben eltelt évtizedek azonban gyökeres módszertani és szemléleti változást hoztak az irodalomtudományban. Stoll Béla szerkesztésében korszerű, háromkötetes kritikai kiadás született József Attila verseiből (2005). Számos „új” József Attila-írás került elő, „megnőtt” a prózai életmű (tanulmányok, cikkek, töredékek) terjedelme és súlya az oeuvre-ben, print és online kiadásban.
Az 1931-es Munkások egykori, majd 1950-es évekbeli, végül a rendszerváltozás utáni olvasatairól – egy pompás mikroanalízist követően – így ír Tverdota: a költeményt „egészében […] a nagy forradalmi várakozás ihlette. A vers szerzőjének pillanatnyi helyzetfelmérése tévesnek bizonyult, ami önmagában semmiféle negatív ítéletre nem jogosít föl, hiszen a világ- és a magyar irodalom telítve van remekművekkel, amelyek meg nem valósult jóslatokat és várakozásokat tartalmaznak. Attól viszont nagyon nehéz elvonatkoztatni a vers megítélése során, hogy a később mégiscsak bekövetkezett történelmi fordulat eredményeképpen megvalósult létező szocializmus, akár szovjet, akár kelet-európai változatait vesszük szemügyre, történelmi tévútnak bizonyult. A vers zárlatában kilátásba helyezett, majd a valóságban is véghez vitt szertartás visszavétele, a győzelemmel hivalkodó »öntött csillagok« középületekről történt leverése nem kisebb emfázissal és elégtétellel történt, mint évtizedekkel korábbi felszerelésük. Egy ilyen körülmény – ideiglenesen ugyan – elegendő ahhoz, hogy az olvasót elidegenítse a műtől. A versnek a jövőre vonatkozó ígéretéhez két nagy kérdőjelet rakhatnánk. Egyrészt vélekedhetünk úgy, hogy a magyar fejlődés negyven éves szakasza meghazudtolta, s így naiv álmodozássá fokozta le az utolsó strófa képét a munkásság által megteremtendő harmonikus jövendőről. Másrészt a költő által képviselt gondolkodásmódot, mint a »veszedelmes világnézet« újabb keletű költői megfogalmazását, felelőssé tehetjük mindazért, ami a fordulat éve után hazánkban bekövetkezett.
Az 1932-es nagyversek kapcsán (például a Külvárosi éj, A város peremén, Elégia) pedig – felidézve Petőfi és Ady radikális, forradalmi verseit – Tverdota arra a recepciótörténeti kettősségre, paradoxonra figyelmeztet, hogy „a magyar kritika és az általa befolyásolt közvélemény óvakodik a radikalizmustól. Az intranzigens, gerinces, karakteres ellenzékiséget legtöbbre becsült, legjobban kedvelt költőitől sem szívesen viseli el. Ezt a puha, kompromisszumkereső magatartást nem jó lelkiismerettel gyakorolja, ezért a nevezett költőknek kijáró tisztelet megadása során szégyellősen félrenéznek, amikor az Akasszátok föl a királyokat! radikális republikanizmusát hallják. […] A kritikai és befogadói skizofrénia eseteivel állunk szemben. Ízlésünk torzulásának oka, hogy nem szívesen szembesülünk a ténnyel, hogy három nagy költőnk a fennálló rendszer radikális felszámolását tartotta legfontosabb feladatának.” Tverdota tehát a tökéletessé komponált versek esetén nem esztétikai tehernek tekinti az indulati, világnézeti, politika referenciákat.
Eredeti megjelenés: NÉPSZAVA, 2025. október 26. és 2025. november 2.