Egy új József Attila-kézirat (?) véleményezése

A napokban fekbukkant József Attila-kézirat (?) véleményezését olvashatják Társaságunk elnökének, Tverdota Györgynek az alábbi írásából:

„Amikor először elolvastam a közleményt, amely egy új József Attila-vers felbukkanásáról tudósított, és ránéztem a kéziratra, amely József Attila kézírásának kiötlő jegyeit viselte magán, első dolgom az volt, hogy szembesítsem azzal a képpel, amellyel a szakmai köztudat rendelkezik a József Attila-pálya emez epizódjáról. Miben és hogyan módosítja a közfelfogást az előkerült új dokumentum?

A közfelfogás szerint Gyömrői Edit József Attila pszichoanalitikusa volt 1934 őszétől kezdve. A költőben szerelmi érzés ébredt terapeutája iránt. Ennek első dokumentuma a Szép szó 1936. májusi számában megjelent Egy pszichoanalitikus nőhöz című vers, amely a Nagyon fáj című kötetben a Gyermekké tettél címet kapta. „A Gyömrői Edithez, analitikusához írt versek sorozata ezzel kezdődik” – írja Stoll Béla a kritikai kiadás jegyzeteiben. A most előkerült dokumentumon az 1935. márc. 8-ai dátum szerepel. A szerelmi érzés ezek szerint néhány hónapnyi kezelés után, már 1935 tavaszán fellobbant a költőben.

A szöveg címe: Edit személyes viszonyt sejtet beteg és orvosa között. Az első dolog, ami szöget ütött a fejembe, az volt, hogy visszaemlékeztem a költőnek egy Gyömrői Edithez írott, 1935 tavaszán (április 14-én) kelt levelére, amelyben József Attila igen rideg hangon rendre utasítja terapeutáját viselkedése miatt, amelyet inkorrektnek ítél, és kilátásba helyezi a terápiás kapcsolat felmondását: „Kedves Gyömrői, Judittól értesültem, hogy Maga, természetesen barátságból, tanácsokat adott neki, hogy s mint bánjon velem, keltsen föl stb. Bocsásson meg, de ezért lemondom az analízist. Szomorú vagyok és sajnálom, hogy igy kell tennem, de igazán nem tudnék ezután ugy beszélni Maga előtt, ahogyan szeretnék… Mást értek abból, amit hátam mögött tett és mást abból, amit nekem mondott.”

A gesztust így határozhatjuk meg: a bizalom megvonása. Beszámítva az emberi érzelemvilág dinamikáját is, szerelmi érzésről itt aligha beszélhetünk. Vagy márciusban még megvolt, de áprilisra eltűnt volna? Feszültség mutatkozik a „vers” és a levél megszólítása között is. Az Edit személyes közelségről, a „Kedves Gyömrői” távolságtartásról tanúskodik. Hosszú ideig ez utóbbi jellemzi a költő Gyömrői Edittel kapcsolatos megnyilvánulásait, és csak kapcsolatuk utolsó szakaszában, 1936 őszén tért át a költő az „Edit” megszólításra.

Az is különös, hogy 1935 márciusától 1936 májusáig egyáltalán semmilyen jele nincs annak, hogy a költő gyöngéd érzelmekkel viseltetnék terapeutája iránt. Hogy ki mit érez, és az érzéseiből mit tesz láthatóvá mások számára, az persze kétségkívül igen nehezen megítélhető dolog. De ha József Attila pályájának ezt a szakaszát áttekintenénk, nagyon kockázatos lenne 1935 márciusa és 1936 májusa között József Attila Gyömrői Edit iránti szerelmével számolni.

Ezek után újra szemügyre vettem a dokumentumot, amely alapján a közreadók az eddigi szakmai közfelfogástól való eltérést javasolták. A közlemény „eddig ismeretlen József Attila-versről” beszél. Csakhogy az Edit nem vers. Ezt felületes rápillantással is megállapíthatjuk. A filológiai kutatásban az ilyen szövegre a „verscsira” kifejezést szokás alkalmazni. Egy olyan fogalmazvány, amely egy készülő vershez írt első nekifutásnak tekinthető. Tételszerű eltervezése annak, hogy milyen tartalmi elemekből álljon majd az elkészült vers. Nem vers tehát, hanem egy vers tervezete. Ha ilyen szöveg előkerül, az természetesen öröm a kutatónak, mert az ilyen fogalmazványokból számos érdekes következtetés vonható le. A nagyérdemű közönséget azonban az ilyen előszövegek viszonylag kevésbé kell, hogy érdekeljék. József Attilának van egy versfogalmazványa, nem kész verse, amely a most előkerültnél sokkal fejlettebb stádiumban van, a Semmi című szöveg. Ebben egyébként felbukkan az „Edit” név.

József Attila bizonyos verskéziratai alatt találunk datálást, mások alatt nem. Ha egy verskéziratot lead egy szerkesztőség számára, a költő aláírhatja a szerzői nevet. Az azonban több, mint furcsa: gyanús, hogy miért datálna egy verscsirát, és miért írná alá a nevét?! Vagy esetleg arra gondolt volna a költő, hogy egyszer majd aukcióra kerül sor, és ezért felszereli fogalmazványát a kikiáltáshoz szükséges alkatrészekkel?

Ha van József Attila pályájának olyan szakasza, amely a kívülálló számára boldogtalannak látszik, hát 1935 ilyen időszak. De ez is csak látszat. Nemcsak az Editben olvashatjuk, hogy „Minden pillanat / édes, kellemes”, hanem – ha elfogadjuk Stoll datálását, az 1935 nyarára tett Nyári délutánban is: „Boldog vagyok? A kedves / mellettem varrogat”. Csakhogy a kedves, aki mellett a boldog megelégedettség érzése fogja el a költőt, Szántó Judit.

A verscsira tágabb kontextusával itt nem foglalkozom. Csak annyit jegyzek meg, hogy a rejtélyes Barta István nevének felbukkanására szinte előre számítottam. Erről a derék hivatalnokról, a költő nagy tisztelőjéről és vehemens vitapartneréről rengeteg mellékes körülményt tudunk, amelyek alapján alakja kissé túl lett dimenzionálva. A kutatás kiderítette, hogy a Szerkesztői üzenethez aligha van bármi köze, de ez már a szakma belső vitáinak bugyraiba vezet.”

Hamarosan újabb véleményeket közlünk.